Az amerikai lány, aki magyar szakácskönyvet ír

Amikor egy nagyon kedves ismerősöm azzal hívott fel, hogy egy amerikai lánnyal járja a Dunántúlt, és elhozná hozzám is, ha nem baj, hát, fogalmam sem volt róla, ki is az az Eden Batki. Amikor megérkeztek, akkor is csak annyit vettem le, hogy egy kedves lány, aki magyar gyökereit kutatja az ételekben; hozzám azért jött, hogy süssünk pogácsát, és valami sütit.

Mert ahogy kiderült itt-tartózkodása óta Eden beleszeretett a pogácsába. Nagyszülei ’56-os disszidensként kerültek az Egyesült Államokba, édesapja ekkor 7 éves volt. Sokféle ízemléket őriz a magyar nagyszülőknél töltött időből, ám receptet nem tanult meg tőlük; most próbálja meg felfedezni, megérteni, mi is az a magyar konyha.

Az üzemben dolgoztunk- persze, szigorúan kötényben és hajhálóban! -, egy egyszerű túrós pogácsát, és a rácsos linzert mutattam meg neki. Azért a rácsos linzert, és nem a zserbót, mert nem volt sok időnk az egész mutatványra, Edenék további programokra utaztak még a környékbe. Epres töltelékkel készült a linzer, nem egészen tökéletes rácsozással, hát, ez most így sikerült:-) A pogácsa pedig az a túrós volt, amelyik szerintem a világ egyik legegyszerűbb, mégis fergeteges ízű pogácsája: mindenből ugyanannyi kell bele, a mi esetünkben például 25 dkg túró, 25 dkg vaj, 25 dkg liszt, egy csapott evőkanál só. Összegyúrni, centi vastagságúra nyújtani, rácsozni, szaggatni, tojással lekenni, 180 fokon 15-18 perc alatt megsütni. Eden ájuldozott, és megesküdött, hogy ez a “best pogácsa ever”, vagyis, a legjobb pogácsa, amit valaha evett. Néhány órát töltöttek csak nálunk, és miután elment, kicsit utánaolvastam Edennek. Hát megtudtam, hogy számos filmes/tévés produkcióban részt vett, mindnek köze volt a főzéshez, és hogy ezt a jelenlegi projektjét tavaly októberben indította el kickstarter program, azaz közösségi finanszírozás keretében. Ez egy jópofa dolog, igazából, akinek szívügye a te ügyed, megfinanszírozza a projektedet. Eden egy ilyen programnak köszönhetően jött most el Magyarországra.