Eszék sebei még nem gyógyultak meg

Az élet úgy hozta, hogy a minap egy vasárnapot és egy hétfőt Horvátországban, Eszéken töltöttünk. Az egykori magyar város házainak egyikén-másikán még felfedezhetőek az 1992-93-as szerb ostrom nyomai: golyónyomok a házfalakon.

Olyan közel volt, hogy szinte még érezni a fájdalmat, ha az ember egy-egy ilyen mementóra bukkan a városban – ezer ember halt meg abban a két évben -, ugyanakkor az újjáépítések, felújítások is haladnak, és szerencsére rengeteg gyönyörű épület megmenekült az ostrom értelmetlen rombolása elől. A városban mintegy 108 ezer ember él, ebből ma már csak mindössze ezer fő körüli a magyar lakosság létszáma. Eszékre pihenni érdemes menni, nyugis hely; azon tanakodtunk, hogy lehet az, hogy hétfőn, munkaidőben az összes utunkba eső kávézó igen jó forgalmat bonyolít? Kismamák babakocsival, idős párok, fiatalok, jönnek, beszélgetnek, társasági életet élnek. Vasárnap nem. Vasárnap MINDEN üres, legalább is a belvárosban: a boltok zárva, a kávézókban is csak lézengenek ahhoz képest, amilyen élet aztán hétfőn van.

Vasárnap még a téren látható szökőkút sem működött, sőt, maga a tér is olyan kihalt volt, mintha egy alig lakott kisvárosban lettünk volna. Csak a galambok, ők változatlan számban jelentek meg körülöttünk mindkét napon, gondolom, némi kis kaja reményében.

Eszék főterén vagyunk – itt található a város egyik legfőbb nevezetessége, a Szent Péter-Pál katedrális, a vörös téglákból álló neogótikus épület.A téren áthaladva a Drávához érünk.Egyik ismerősöm azt mondta, neki Eszék pont olyan, mintha a Tiszánál lenne.A folyó partján sétány és park is húzódik, sokan futnak itt a nap minden szakában. Gyaloghídon juthatunk át a túlsó partra.A folyóparton áll a Galija nevű hajó-étterem, állítólag olyan a konyhája, hogy csak na, de nekünk sajnos nem volt módunk kipróbálni, amit őszintén sajnálok.A szállásunk a Hotel Waldingerben volt, amit jó szívvel ajánlok, szép, igényes szobák, bőséges reggeli, rendkívül kedves személyzet, ráadásul a belvárosban van, gyalogosan közlekedhetünk, miközben autónkat a szálloda parkolójában hagyjuk. A hotellel szemben volt a szállodának egy kávézója is, a Gold.A kávé remek volt, a sütemények finomak, bár a képen látható Waldinger szelet nem véletlenül nem lett világhírű, kicsit sok, olyan, mintha egy tortába legalább háromféle süteményt bele akartak volna sűríteni. Ezzel együtt a Gold egy jó hely.Az árak olcsóbbak, mint nálunk, legalábbis ami az ételeket, italokat illeti. Aki szeret vásárolni, az látogassa meg a Portanova bevásárlóközpontot, talál majd benne olyan üzletet is, ami nálunk nincs; ami van, nos, ott elvész annak az öröme, hogy végre olcsóbban kapunk meg valamit, mint otthon, mivel a multi fast fashion cégek áruinak cetlijén ott áll az is, hogy mennyibe kerül magyar forintban, azaz nálunk ugyanaz a holmi. Pontosan átszámítva.

Erről jut eszembe, a városban láttunk roppant vicces gyerek próbababát, a kis agresszív…

És egy nagyon jópofa postaládát is.

Eszéknek egyébként állatkertje is van, ami főleg kisgyerekeseknek kiváló program. Hazafelé pedig feltétlenül álljatok meg Pécsett, és egyetek egy jót…mondjuk a Hrabalban,

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)