Koszos volt a krémes

A krémes nemcsak egyszerűen süti, hanem viszonyítási alap. Vannak cukrászdák, amelyeknek a neve mellé rögtön odateszik, hogy ott a krémest, azt mindenképp meg kell kóstolni, mert ott olyat tudnak, amit máshol nem.

Nem valami bonyolult dolog, egyébként, nagyszerűsége főként az egyszerűségében rejlik. Bele kell tenni, ami bele való. Igazi vaníliát – ezzel kapcsolatban kering ugye a valószínűleg nem egyedi esetként megtörtént reklamáció, amikor is a kristályvanilinen szocializálódott vendég szóvá tette, hogy “koszos a krémes”, lévén, hogy nem látott még igazi vaníliamagokat az édességekben.

Fotó: Penzer Gyula/PENZERPIX

Nos, nálunk is “koszos”. Sőt, minden magára valamit adó helyen koszos. Az én krémesem sokakéval ellentétben nem magas, hanem inkább nagyobb területen osztom el a krémet, kevés tejszínhabot teszek rá, hogy aztán a rászórt leveles tészta darabok beletapadjanak. A tésztát azért tördelem így össze, mert engem a krémesevésnél mindig zavart a nagy darab tészta, amit persze nem lehetett a villával elvágni, és akkor oldalt jött ki a krém, aztán már csak trancsírozta az ember…. Nos, én ennek elébe mentem, nálunk nem kell a tésztát elvágni, mert már eleve szétdaraboljuk.

Amint fentebb utaltam rá, a krémesnek számtalan változata létezik, alapja viszont mindig a jó minőségű leveles tészta. Persze, akkor vagyunk a legelegánsabbak, ha azt is magunk készítjük el, de ha erre épp nincs időnk, módunk, kedvünk, válasszunk jó minőségű boltit: nekem a hűtőpultokban megtalálható tekercses változatok – és nem a fagyasztottak – váltak be leginkább, ezeket ajánlom. A krémes készítéséhez szükségünk lesz egy szögletes keretre, ilyet kaphatunk állítható vagy fix méretben. Hozzávalók 12 szép nagy darabhoz:

2 tekercs leveles tészta

1 l tej

10 tojás

30 dkg cukor

10 dkg étkezési keményítő

5 dkg vaj

2,5 dkg zselatin*

1 vaníliarúd

A krém tetejére:

4 dl tejszín

2 ek cukor

Fotó: Penzer Gyula/PENZERPIX

1. A tésztalapokat kitekerjük, és sodrófával két sütőpapír között kinyújtjuk kicsit, nagyjából A/3-as lap méretűre. Villával jól megszurkáljuk, és a tepsi hátulján 200 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
2. A zselatint öntsük le kb. egy dl hideg tejjel (a megadott tejmennyiségből), és hagyjuk duzzadni nagyjából 5 percig.
3. A tojásokat szétválasztjuk. A tejet a vaníliarúd kikapart magjaival együtt (tudjátok, hogy koszos legyen…) egy lábasban felforraljuk. Egy kis tálban összekeverjük a tojássárgákat a cukor felével (15 dkg), illetve az étkezési keményítővel – a lábasból kivett fél-egy deci tejjel hígítsuk ezt a keveréket, majd sűrítsük be vele a tejet. Tegyük bele a vajat és a duzzasztott zselatint, és kevergessük addig, amíg biztosan fel nem oldódnak.
4. Verjük fel a fehérjéket a maradék cukorral, majd először a sárgakrémből tegyünk át néhány kanállal a habba, keverjük el, utána a habot keverjük bele a krémbe, és lazán forgassuk át addig, amíg homogén nem lesz.
5. A krémeskerettel vegyük körbe az egyik tésztalapot, és öntsük rá az elkészített krémet. Hűtőben dermesszük meg.
6. Verjük fel a tejszínhabot a cukorral, és vékonyan kenjük el a krém tetején.
7. Vágjuk fel kockákra a krémest, majd tördeljük össze a másik lapot, és szórjuk a hab tetejére – de csak közvetlenül tálalás előtt. Így a tészta ropogós marad, és mivel nem egészben van, nem kell a villánkkal jól megkínozni a süteményt, miközben levágunk belőle egy falatot.

Fotó: Penzer Gyula/PENZERPIX

*A zselatinról: hallottam már azt a mondatot nem is egyszer, hogy “ez ám igazi krémes, nem valami zselatinos sz@r!” Nos, én semmi problémát nem látok a zselatinban, természetes anyag, kifejezetten jó a hatása az ízületekre, a porcokra, ezen túl a haj és a köröm természetes növesztőszere. Szóval, nincs a zselatinnal semmi baj, inkább az adagolás okozhat gondot, hiszen ha valamibe túl sokat teszünk, gumiszerű lesz tőle. Ebben a receptben pontosan annyi zselatin van, amennyi ahhoz kell, hogy a süteményünk másnapra se essen össze.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)