Kedves lidl-es eladók, legyenek szívesek levenni a headsetet!

• maimoni
• 2019-03-19

Rosszat sejtettem, amikor bevezették.

Kedvenc áruházamban az eladók fején úgy egy éve megjelent a headset, amelyen egymással kommunikáltak; nyilván azért kötelezték e tárgy viselésére a dolgozókat, mert  így nem kell végigüvölteni a boltot, hogy például:

– MARIKA, MENNYI A MATRICÁS KÖRTE KÓDJA???

Nem, most már nem kell kiabálni – csak elegánsan beleszól a pénztárosnő a kis mikrofonjába, és a fülében már hallja is a választ. Nem is lenne semmi gondom, ha a párbeszédnek itt vége lenne. De nincs. Miközben a pénztárosnő leolvassa az általam vásárolt termékek kódját, és én ott állok tőle fél méterre, a következőket mondja:

– Aha, már nagyon. (Kis szünet) Dehogyis, utálom, mint a sz@rt. (Kis szünet). Jaja, mennék már a francba haza. (Kis szünet) Jó lenne, de jönnek egyfolytában. (Kis szünet) Tizenkettőezernégyszázhatvan.

– Ja, bocs – mondom, amikor rájövök, hogy ez már nekem szólt -, nem akartam ám zavarni.

– Jaj, dehogy – nevetgél, miközben visszaad, majd széles mosollyal odabiggyeszti – legyen szép napod.

Most higgyem el?Volt már, hogy fizetéskor megmondtam a pénztárosnőnek, hogy nagyon zavar, hogy nem tudom, éppen hozzám beszél-e, vagy sem. Volt, hogy vicces próbáltam lenni, és belefolytam a beszélgetésbe, hogy vegye már észre magát. Semmi. Egyszerűen nem értem, miért nem érzik, mennyire sértő és megalázó az a viselkedés, hogy miközben én – vagy egy másik vevő – ott állok előtte, hogy fizessek, ő mással beszél – ráadásul úgy, hogy ez nem is mindig egyértelmű.

Engem ez, bevallom, mélységesen felháborít, és ott tartok, hogy a jövőben nem fogok a Lidl-be menni. A gyerekeim már minden egyes közös vásárlás előtt megígértetik velem, hogy anya, ugye nem szólsz be a pénztárosnak, ha headsetezik, de hát hogy ígérjem meg, ha egyszer úgy érzem, nem mehetek el mellette szó nélkül, hogy semmibe vesznek, levegőnek néznek, csak arra a pár pillanatra kapcsol be a jelenlétébe a pénztáros, amíg elveszi a pénzt, és visszaad. Sem előtte, sem utána nem létezem számára – pedig tíz éve járok ebbe az üzletbe, legtöbbjüket név szerint ismerem, és a fülhallgatós korszak előtt még beszélgetni is szoktunk.

Kedves, kedves lidl-es dolgozók, kérlek, gondoljatok bele a mi, azaz a vevők helyzetébe, képzeljétek el magatokat fordított szituációban! Higgyétek el, hogy nem esne jól. És ha levenni nem lehet azt a fülest, hát akkor csak addig kapcsoljátok be, amíg tényleg szükséges a működése.

Légyszi.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)