A macaronsütés rajtam maradt, mint szamáron a fül. Az üzemben a munkatársaim mindent kiválóan megsütnek, elkészítenek (igen, most mindenképpen a “megcsinálnak” szót akartam kerülni, mert az ugye nem elegáns), de macaront még mindig csak én tudok…izé…előállítani.
Mert ugyanis macaront nem lehet akkor sütni, amikor a torták készülnek – az párával, gőzzel jár, az pedig ennek a kis édességnek nem jó: nem tud megszáradni a teteje, és sütéskor kireped. Így tehát, mivel csak munkaidő után lehet vele foglalkozni, rám maradt. Nem is bánom igazán, legalább nem felejtem el, ha már annyit szenvedtem érte…
Általában kétféle töltelékalapot használok: étcsokis, vagy fehér csokis. Az étcsokiból tejszínnel trüffelkrémet készítek, amelyet 100%-os tisztaságú illóolajjal ízesítek; így szokott készülni “After eight” macaron, narancsos-gyömbéres, vagy épp levendulás.
A másik alapnál a fehér csokihoz szintén tejszínt adok, összeolvasztom, és vajat is keverek bele. Kihűtőm, kihabosítom, és ekkor keverem bele az ízesítést: pisztácia pasztát, törökmogyoró pasztát, vagy az illóolajokat – citromot, grapefruitot, ami épp a kezem ügyébe kerül.
Hát ilyesmivel bíbelődöm egyik-másik estémen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)