Budapestre érkezve gondoltam, összefutok nagyobbik lányommal, Nórival, aki már negyedik éve él a fővárosban. Nem találtam túl jó hangulatban, és egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam neki: most pedig elviszlek valahova!
Hiába érdeklődött, hogy hova megyünk, nem árultam el. – Meglepetééééés! – feleltem a kérdésére, és a Paulay Ede utca felé vettem az irányt. Éppen sikerült parkolóhelyet találnom a célpontunkkal szemben. – Messze van még innen gyalog? – kérdezte Nóri, mire a szemközti épületre mutattam, hogy ide jöttünk. A szelfimúzeumba.
Mosoly jelent meg az arcán egyből, és én éreztem, hogy jó döntés volt ide hozni. Budapest első szelfimúzeuma, a Museum of Sweets and Selfies bő egyórányi önfeledt programot kínál, na meg előtte-utána – kinek hogy – valódi, fogyasztható édességeket és kávét.
Egy picike cukrászdába érkezünk meg ugyanis, itt, ha akarunk, ihatunk egy kávét, vagy egy üdítőt a múzeum meglátogatása előtt, és itt vesszük meg a belépőjegyeket is: 2990 Ft a felnőtt jegy, a családi kedvezményes, annak 2800 Ft darabja. A hétvégi belépők drágábbak, 3500 forintba kerülnek, úgyhogy hétközbeni látogatásunkkal máris spóroltunk egy ezrest, amit rögtön befektettünk két kapucsínóba. Bevallom, kettőnk közül én voltam a türelmetlenebb (Nem ittad meg még? Na, idd már meg, menjünk be!), alig vártam, hogy lássam, milyen hatást vált ki belőlünk ez az igazi kortárs múzeum.
Ez a szuper babarózsaszín uralkodik ebben a világban, és hát van itt mindenféle jópofaság: eper- és banánhinta, rengeteg flamingó, rózsaszín pálmafák.
Ez a jó nagy, zizi-szerű műcukorral töltött medence a legkedveltebb fotózkodós helyszín, a képen látható lányok vagy félórán át bitorolták, úgyhogy mi addig bejártuk a többi termet, és később tértünk vissza ide, hogy megmártózzunk a színes ziziben, ami aztán egész este potyogott belőlünk mindenhonnan.
Rózsaszín és sárga banánok sűrű függönyében…
Tükrös szelfi.
Ez a szoba is nagyon klassz, sötétben világító formák, színek.
És hát itt az unikornis, kisebbeknek fellépőt is mellékeltek hozzá.
Segítség, elrabolja a lányomat…!
Az én egyik kedvencem ez a hely volt.
Micsoda véletlen, hogy reggel rózsaszínbe öltöztem…
Ez pedig a másik kedvenc installációm:
Így néz ki kicsit messzebbről:
Vintage bicikli is, persze, miért pont itt ne lenne, ugye?
Majdnem másfél órán keresztül szórakoztunk, és amint a képeken is láthatjátok, mindkettőnket mosolyra derített a hely. Feldobódtunk, na. Örültem is, amikor megláttam, hogy van belépő ajándékutalvány, mert egy ilyen program tényleg klassz ajándék lehet.
Mi is ott hagytuk a névjegyünket 🙂
Köszi az élményt, szelfimúzeum!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: