Egészen különleges meghívást kaptam a minap: a hévízi Bonvital Wellness & Gastro Hotel éttermében, a Brix Bistróban a japánban élő és alkotó magyar séf, Moldován Viktor prezentált ebédet. Azt mutatta be, hogyan is főz ő Japánban, Hokkaido szigetén a Víz étteremben japán vendégeknek “magyart”.
Viktor több, mint egy évtizede él Japánban: előbb a magyar nagykövetségen dolgozott, aztán került az étterembe, ahol a hozzá tartozó farmon termesztik a zöldségeket, sőt, mangalicákat is nevelnek. Hogy a Brixbe hogyan jutott – nos, az egy itthon töltött Szilveszter eredménye, ahol véletlenül egy társaságba került a Bonvital igazgatójával, Király Ádámmal, ahol persze nagyon hamar szóba került a szakma – s a kérdésre, hogy Viktor mit szólna egy bemutató ebédhez Hévízen, rögtön igen volt a válasz.
Mivel Viktor saját bevallása szerint is munkamániás, nem sokat gondolkodott azon, hogy rövid, itthon töltött szabadsága alatt vállaljon-e efféle vendégeskedést. A Brix csapata beállt a séf mögé, akinek az irányítása alatt elkészült a magyar ebéd úgy, ahogy a japánok ismerik.
Amit a különbségekről megtudtunk: a japánok szinte egyáltalán nem sóznak, ellenben rengeteg borsot használnak. Ahhoz, hogy elfogadják a magyar ételeket, sztorit kellett melléjük tenni: például, a hortobágyi húsos palacsinta azt követően lett népszerű, hogy úgy kommunikálták: a magyar lakodalmak nélkülözhetetlen fogása. A töltött káposztáról: a téli ünnepek klasszikus étele. És így tovább. A Brixben prezentált ebéd is a hagyományos ételekre épített, mégis, minden fogás egy kicsit más volt, mint amit vártunk, pontosabban, amit megszoktunk. Mert jött például ez a burgonyasaláta kolbásszal.
Várvölgyi kolbász, és a burgonya… amint Király Ádámtól, az igazgatótól megtudtuk, Viktor kérésére az ebédhez vagy hétféle krumplit fel kellett kutatniuk, hogy a tányérokra a legmegfelelőbb minőségűek kerüljenek.
Aztán jött a téli zöldségek meleg vegyestál.
Ízek és textúrák játéka volt ez a tányér. Ami szerepelt rajta: sütőtökhéj-krokett, sütőtöklepény, édesburgonya-hab, zellerpiskóta, édesburgonya-carpaccio, kaporolaj. Élmény volt.Aztán érkezett a vasárnapi húsleves.
Finom húsleves cérnametélttel, gombaszeletekkel, és sokkal kevesebb sóval, mint ahogy megszoktuk. De valahogy nem hiányzott. A főétel elnevezése nem ígért különlegességet: Óvári töltött sertéskaraj burgonyapürével, salátával. Eredetileg káposztasaláta került volna a tányérokra, de a séf nem találta megfelelően ropogósnak a káposztát, így lett végül saláta a káposzta helyett.
Rendkívül ízes, finom fogást kaptunk. A kevesebb sónak köszönhetően pedig jobban érződtek az összetevők ízei.
A desszertünk somlói volt pohárban, ami megint csak egy átgondolt verzió volt, az eredeti alapanyagokkal, de új formában: zselé, piskóta, krém, csoki, tejszínhab – kellemes együttest alkottak.
Az ebédhez persze az is hozzátartozott, hogy Viktor a végén kijött a vendégtérbe, és személyesen válaszolt kérdéseinkre. Ami leginkább feltűnt: mélyen elhívatott, alázatos, elkötelezett szakember, aki szinte sosem elégedett magával.
Mi viszont, ott, a Brixben, elégedettek voltunk. Főleg, hogy az ebédet követően a hotelt is kipróbálhattuk – na de erről majd legközelebb…:-)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: