Tettetek újévi fogadalmat idén? Én nem szoktam, de most december 31-én megfogadtam valamit, amit még én is alig hallottam. Nem beszéltem róla senkinek, mert – mint oly sokunknak – nincs jó tapasztalatom az újévi fogadalmakkal. Most őszintén, meddig szokott tartani…?
Egy kedves fiatal barátnőm, Hende Olívia – a barátainak csak Oli – írt a témában egy posztot, nekem tetszik. Ifjú kora dacára jól megragadja a lényeget…:-) Tehát Oli írása következik.
***
Hány ember bekövesedett életténye, hogy a múltjában meddőn ott tesped egy kupac soha be nem tartott újévi fogadalom: “Ledobok 5 kilót, leteszem ezt a hülye cigit, jófej leszek otthon”. Satöbbi. Erre a halomra aztán minden januárban még jópár adag önámító ígérgetést rálapátol a fél ország. Kell-e nekünk ez? Egyáltalán hogyan lehet tényleg egy fenomenálisan valóságos új életmóddal indulni idén?
Hát, talán így:
1. KÉRJÜK A MEGVALÓSÍTHATÓ CÉLOKAT, HOGY FÁRADJANAK BE A LÉTEZÉSBE
“Ha rossz vonatra szállsz, semmi értelme hátrafelé rohanni a folyosón.”* Hű. És tényleg. Ha emberfeletti célokat tűzünk ki, és emberfeletti tempót várunk el magunktól, akkor… igen bezsebelünk egy aranyérmet a hamar-és-frusztráltan-kiégtem versenyben. Hello. Mi emberek vagyunk. Nem emberfelettiek. Ki hajlandó felhúzni az agya redőnyét? Konzultálj a céljaidról! Persze ne önjelölt, habkönnyű világmegváltókkal, hanem kompetens személyekkel. Értelmes / megvalósítható
és következetes célokkal tankolj fel!
2. IRMA, UGYE NEM FELEJTETTED EL, HOGY VANNAK MÁR CÉLJAINK IS
Nemcsak Neked van szükséged napi háromszori étkezésféleségre, hanem a céljaidnak is. Sokszor jó célokat tűzünk ki.
Csak… Csak utána érzelmileg alultáplált állapotban hagyjuk őket. Szegénykék. Összerogynak. Távoli és homályos álommá válnak, majd összekapargatás után ők is kerülnek… a kupacra. Ellenszérum: az átkonzultált, jó céljainkat véssük fel egy papírdarabra, és lépésekre bontva skicceljük fel az oda vezető utat is! Így egy koherens folyamatként fogjuk látni az (izzadással és sírással is) elérendő mérföldköveket a fénylő dicső céllal együtt. Reggelente vagy napközben egy fél percet nézegessük eme felettébb amatőr műalkotásunkat. Képzeljük bele magunkat abba a gyönyörű napba, amikor el fogjuk érni a célvonalat. Hogy milyen lesz top egészségben, jó közérzettel, cigifüstfelhő nélkül, vidám családi miliőben éldegélni… Hát, nyilván nagyonmegaextrakirályszuperelképesztő.
3. LÖKDÖSNI A LELKÜNKET
Eszembe jutott egy kép, ahogy még általános suliban a kis dundi, önimádatban fuldokló srácok odébblökdösték a langaléta-vékonyka fiúkat. Erről most nem indítok felháborodott szózuhatagot. Csak ez a jelenet jó a következő gondolatmenet szemléltetésére: mi vagyunk az önimádatban fuldokló srácok, jelen esetben az elképesztően szuper, megtárgyalt, lejegyzetelt céljainkkal. A vékonyka fiú… egyelőre ez a lelkünk. Senki ne sipítson, később ki fogunk nőni az önimádatból és kipöccintjük a lelkünket (értsd: szerzünk néki böcsületes izomzatot). Most csak annyi a lényeg, hogy:
sokszor (!) odébb kell (!) lökdösni a lelkünket! A “szerintem én most nem megyek edzeni, nem érzem, hogy érzem magam úgy, hogy azt érzem, hogy el kéne mennem…” megagigaextrairtó kevés lesz! De nem is kell mazohista módon barbár életmódváltó-terminátor fokozatba kapcsolni. Csak egy picit lökd ki a lelked a begazosodott komfortzónádból…Kérlek!
*Idézet forrása: Eric Metaxas / Bonhoeffer: Pásztor, mártír, próféta, kém
Fotók: Pixabay
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
