Igaza van Csorba Anitának, hogy egy-egy íz olyan emlékeket tud ébreszteni bennünk, ami megmelengeti a szívünket, és visszarepít az időben – akár a gyerekkorig, amikor a nagymama almás pitéjét majszoltuk a lépcsőn ülve.
Nekem is sok ilyen ízemlékem van, de a legeslegesleg mind közül a néger kocka.
Anyai nagyszüleim egy mezőföldi kis – akkor még – zsákfaluban, Dégen éltek, gyerekkorom nyarait itt töltöttem. Ilyenkor egy héten legalább egyszer, de érkezésem és távozásom alkalmával mindig ezt a sütit sütötte a mama, mert ez volt a kedvencem, de csak úgy, ahogy ő készítette. Mivel klasszikus házi süteményről van szó, másnál is kóstoltam; de sem a habja, sem a tetején levő csokiréteg nem olyan volt, ahogy azt a mama tudta.Az övé ugyanis roppant, mint a vékony réteg temperált étcsoki, pedig nem az volt rajta, hanem csokimáz. Elképesztő finom volt, és a legnagyobb bánatom az, hogy a mama receptes füzete elveszett. Nem tudom reprodukálni, egyszerűen nem sikerült még úgy, mint ahogy az emlékeimben él – úgyhogy, ha bárkinek van néger kocka receptje roppanós csokival a tetején, ne habozzon, ossza meg velem.
És írja bele – például – egy ilyen könyvbe, mint amit Anita alkotott: tartalmaz recepteket, színezőket, a receptek után helyet a tapasztalatok, újabb ötletek megörökítéséhez. A könyv akár klassz ajándék is lehet olyan alkotókedvű fiataloknak, akik már érdeklődnek sütés-főzés iránt, és akiknek ezen a téren erősíthetjük az önbizalmát azzal, hogy egyszerűbb recepteket ajánlunk figyelmükbe, amelyekkel biztosan sikerélményük lesz.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
