Nemrég bloggerkartársnők társaságában Kiskunlacházán jártam, a Demeter Chocolate üzemében. Csokis kurzust szerveztek nekünk a tulajdonosok, akik családi vállalkozásban működtetik a “csokigyárat”.
Mert hát nem gyár ez, pontosabban, az volt valamikor, a 2000-es évek elején: a Demeter házaspár, Zsuzsi és Zoli irányításával üzemük szaloncukrot és konyakmeggyet ontott magából tonnaszám, nem túl magas minőségben. Aztán 2011-ben látogatóként részt vettek egy szakmai kiállításon, ahol beleszerelmesedtek a kézműves csokik világába, és ott helyben eldöntötték: profilt váltanak, tömegcikk helyett igényes kézműves termékek készítésére állnak át.
Tanulni kezdtek, bújták a szakirodalmat, kurzusokon vettek részt, és hamarosan debütáltak első, liofilizált gyümölcsökkel szórt táblás csokijaikkal, illetve néhány féle bonbonnal. 
Hamarosan jöttek a szakmai elismerések is, különböző hazai és nemzetközi csokis versenyeken nyertek díjakat az igényes termékek. Időközben a házaspár kisebbik gyermeke, Ádám is kitanulta a szakmát, és beállt a családi bizniszbe; kurzusunkon a bonbonkészítés rejtelmeibe édesapjával, Zolival ketten avattak be bennünket.
Kétféle bonbont készítettünk el, az egyiket a most újdonságnak számító ruby csokival. Ha nem hallottatok még róla, a ruby az ét-, a tej- és a fehér csoki után a negyedik kategória, úgynevezett ruby kakaóbabból készül,a színe olyan, mintha málnával színezték volna, és az íze is gyümölcsökre emlékeztet, annak ellenére, hogy a rubyhoz nem adnak sem színezéket, sem ízesítőt. 
A fenti képen Ádám épp temperálja ezt a bizonyos rubyt, amire ugye azért van szükség, hogy a csoki kristályszerkezete megváltozzon, aminek köszönhetően a bonbon felülete nem lesz matt, hanem fényes marad. 
A polikarbonát formából is csak akkor fognak szépen kipattogni a bonbonok, ha a temperálás jó volt. Fontos az is, hogy a felesleget ki kel öntenünk a formákból, különben a bonbon héja vastag lesz.
A másik bonbonunk tejcsokis volt, ehhez én temperáltam a csokit, bár előrebocsájtottam, hogy közel sem vagyok olyan rutinos benne, mint Ádám…
Maga a temperálás amúgy hűvös felületen (általában márványlapon) történik, tulajdonképpen annyi, hogy a csokit ide-oda kenegetéssel mozgásban tartjuk, amíg a megfelelő hőmérsékletre nem hűl. ez minden csokitípushoz pontosan megadott érték, amit a nagyon profik már az anyag fényéből éreznek, de azért kezdőknek szükségük lesz egy jó kis hőmérőre hozzá.
Demeter Zoli mutatja a betöltés után, a bonbonok lezárásának módját. Amint beszélgettünk vele és feleségével a néhány óra alatt, történetükből azt állapítottam meg, hogy azért a sikerhez vezető út mindig nehézségekkel van kikövezve. Szinte mindenki történetében megjelenik Az Ember, Aki Jól Keresztbe Tesz, mert hát a mesében is csak-csak meg kell birkózni minimum egy sárkánnyal a győzelemért, miért lenne másképp a való életben…? Zoliék is nagyot küzdöttek azért, hogy üzemük ma ilyen sikeresen működjön, szívemből kívánom nekik, hogy a jövőben töretlenül haladjanak előre, és valósuljon meg az álmuk: egy hangulatos, klassz kis csokibolt ott, ahova ők elképzelték.
Ha megkóstolnátok a Demeter Chocolate termékeit, rendelhettek a webshopból, vagy hozzájuthattok a viszonteladóknál. Érdemes egy próbát tenni a különböző szaloncukrokkal, ne egyetek karácsonykor (se) étbevonós vackot!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: