A blog 10. szülinapját ünneplő posztban feldobtam a labdát, hogy kérdezzetek bátran, válaszolok mindenre. Ebben a bejegyzésben eleget teszek ígéretemnek.
1. Mekkora a lábad?
Erre a kérdésre nem számítottam, de hát végül is, miért ne… 40-es.
2. Mit olvastál legutóbb?
Az Egri csillagokat olvasom újra éppen. Előtte Agatha Christie Karácsonyi krimik c. könyvét olvastam, amit még karácsonyra kaptam a gyerekektől, és most került rá sor. Előtte Cserna-Szabó Andrástól a Sömmi.-t. Volt pár év, amikor a besűrűsödött munka miatt nagyon keveset olvastam, most végre újra van rá időm. A Bibliát naponta, vagy legalábbis majdnem naponta olvasom, de az nem olyan könyv, amit végleg be lehetne fejezni.
3. Kedvenc sós sütid?
Ezek az expressz sós-sajtos rudak. 🙂
4. Mit jelent számodra hinni?
Az életem alapja.
5. Van kedvenc helyed az otthonotokban?
A konyha lenne, ha lenne… de még mindig csak egy kis kétlapos villanyrezsón zsonglőrködöm, minimális munkafelülettel, szóval, a nappaliban szeretek ücsörögni az új kanapén.
6. Mikor mostad le utoljára a kilincseket a lakásban?
Ha nem is az összeset, és nem is egyszerre, de időnként tényleg le szoktam. A vécéét és a fürdőét pl. a múlt héten.
7. Van végrendeletetek a férjeddel, fontosnak tartjátok?
Nincs, eddig még olyan sok mindenről nem kellett volna rendelkeznünk. Egyszer lehet, hogy sorra kerül.
8. Hogy lesztek nyitva Karácsonykor?
Jó kérdés, szerintem nem leszünk.
9. Milyen a gyerekek viszonya a nagyszülőkkel?
A férjem szülei már nem élnek, az én szüleimmel kifejezetten jó. Szeretik egymást:-)
10. Nem furcsa, hogy felnőttek már a gyerekek?
De, nagyon!! A 176 centimmel a második legkisebb vagyok a családban!!!
11. Hány darab tortát tudsz egyedül egy nap készíteni?
Úgy 15 körül, de már régóta nem egyedül dolgozom.
12. Millió gratula neked! 💮Hm… de hogy csinálod, hogyan van mindenre időd?
Nincs mindenre időm 🙂 ezen a blogon ez nagyon is jól látszik, sajnos, sokkal ritkábban tudok írni, például, mint ahogy azt szeretném.
13. Hogy fogadták/fogadják a gyerekek a cukrászdát? Büszkék-e rád?
Nagyon szeretik a cukrászdát, aki mér életkoránál fogva tehette, a nyáron dolgozott is benne, illetve hétvégenként most is segítenek. Kedvenc helyünk, nagyon jól érezzük magunkat benne. Azt, hogy a gyerekeim büszkék rám, lépten-nyomon tapasztalom, és nagyon boldoggá tesz; van, amikor egy harmadik személy meséli el, hogy mit mondott rólunk valamelyik gyerekünk, de az is előfordult, hogy véletlenül hallgatóztam hallottam, amint a cukrászdában a nagyobbik fiam arról áradozott egy vendégnek, hogy milyen fantasztikus, ahogy ezt az egészet összehoztuk, és hogy ő mennyire büszke ránk.
14. Nem rossz-e, hogy a hobbid a hivatásod, nem vesztette-e el a hobbi jellegét?
Voltak ebben hullámvölgyek, amikor azt érzem, hogy nincs kedvem új sütikkel kísérletezni, na akkor tudtam, hogy baj van. Aztán ahogy megnyitottuk a cukrászdát, kijöttem a vendégtérbe dolgozni, nem sokat vagyok az üzemben jelenleg, és visszatért a kísérletező kedvem. Úgyhogy most épp egy megújuló szakaszban vagyok. 🙂
15. Mikor lesz Győrben Mónisüti? 😂😂😂 Na, komolyabbra fordítva: érezted valaha hátrányát a blognak?
Kerestek már Győrből, de nem tudjuk elvállalni, egyszerűen a jelenlegi kapacitásunkba nem fér bele több kávézó. A blognak sosem éreztem hátrányát, csakis előnyét. Azt viszont sokat.
16. Van esély, hogy valamelyik “gyerkőc” cukrász lesz?
Jelen állás szerint nem igazán. Ellenben a cukrászdában szeretnek dolgozni, ott meglesz az utánpótlás… Ki tudja, lehet, hogy még a készítéshez is kedvet kap valamelyikük.
17. Hogy pihensz? Mivel töltődsz fel?
- Blogolok 🙂 de tényleg, ezt nagyon szeretem. 2. Hétfőnként a férjemmel kirándulunk, például voltunk vadvízi evezésen a Soca folyón Szlovéniában nem is olyan régen, de bánatomra még mindig nem bírtam megírni, nem jutottam odáig. 3. Beugrót nézek a Youtube-on, az csúcs, már játszottuk a gyerekekkel is, klassz volt.
18. Mi a következő nagy lépcsőfok, kitűzött célod szakmailag?
Még mindig nem tettem le arról, hogy írjak egy könyvet.
19. Csak egy kérdés: örömmel kelsz fel minden reggel (vagy legtöbb reggel), tudván, hogy vár a munka ott, amit te teremtettél szó szerint a két kezeddel???? 🙂 (És ebben a teremtésben benne van a rendszeres blogolás is, szerintem, anélkül ez nem jöhetett volna létre….)
Hazudnék, ha erre azt mondanám, hogy persze. Mert azért vannak napok, amikor olyan szívesen aludnék addig, amíg csak bírok… De az óra minden nap csörög, még vasárnap is, szóval ezt még valahogy meg kell oldani. De nagyon szeretem azt, amit csinálunk, szeretem reggel elindítani a termelést, megbeszélni a napi teendőket, kinyitni a cukrászdát, forgolódni a vendégek között, beszélgetni velük. Szeretek végignézni a tortákon, amikor a vendég kérdezi, hogy melyiket ajánlom, akkor elmondom, melyik miért jó, viccelődőm, a lányom szerint “megcsinálom a show-t”, de ezt élvezem. És persze sajnálom, hogy esténként nem ülhetek le blogot írni, de kell az idő a családra, mert sokkal elfoglaltabbak vagyunk, mint régen, és ezért jobban oda is kell figyelnünk egymásra, nehogy elsuhanjon az élet, aztán egy nap arra ébredjünk, hogy nem ismerjük a másikat.
Köszönöm a kérdéseket, jól szórakoztam:-)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: