A street art nem az ördögtől való

Mit tesz két fiatal művész, ha szenvedélyük a street art, azon belül is a graffiti? Megpróbálnak “falakat szerezni” – azaz lehetőséget kapni olyan falfelületek festésére, amelyek közösségi terekben érvényesülhetnek.

És mit gondoltok, tárt karokkal fogadják őket, megveregetik a vállukat, és azt mondják nekik, hogy csináljátok csak?

Hát nem.

Őri Kristófnak és Horváth Csongor Gergőnek legalábbis nem ment ilyen könnyen. Próbálkoztak lakóhelyükön, Vonyarcvashegyen, a szomszédos Balatongyörökön, de mivel a graffiti szó hallatán a legtöbb embernek valamiféle vandál rongáló falfirkálás jut eszébe, így egyik településen sem voltak vevők az ötleteikre. – Már kezdett megcsappanni a lelkesedésünk, amikor eszünkbe jutott a fenékpusztai madárgyűrűző állomás – meséli Kristóf. – Két éve jártam ott, amikor harminc éves születésnapját ünnepelte az állomás, és nagyon tetszett az a munka, amit ott végeznek, a környezetvédelem, és azon belül is a madárvédelem nekem különösen szívügyem. Megkerestük tehát a Magyar Madártani Egyesület Zala Megyei Csoportjának illetékeseit, akik elsőre igent mondtak arra a kérésünkre, hogy festhessünk a falakra. Mivel az állomás épülete a MÁV tulajdona, kellett az ő hozzájárulásuk is, és ezt is megkaptuk. Mondhatnánk, hogy innen már gyerekjáték volt az egész, de azért persze, hogy nem. Először is festéket kellett szerezni; az alapozáshoz szükséges fehér festéket a MÁV, a színes festékek egy részét a madárgyűrűző állomás állta, de saját festékeiket is hozták a művészek. Az épületek nagyon rossz állapotban voltak, több helyen kellett javítani a falakat, aztán jöhetett az alapozás, két rétegben. Ezt követte a valódi alkotómunka. Kristóf festette a barkós- és a függő cinegét, Csongor a jégmadarat. A legnagyobb attrakciót közösen készítették: az oszlopsort díszítő rétisas-fejet. – Sötétedés után projektorral vetítettük a képet a falra, és megrajzoltuk a körvonalakat; után a jöhetett a festés – meséli Kristóf. – Azt láttuk, hogy az állomáson táborozó gyerekek is nagyon élvezték az alkotás folyamatát, örömmel figyelték, hogy napról napra mennyit változik egy-egy kép.