Megtaláltuk a dédi elveszett receptjét!

Nem olyan régen levelet kaptam egy kedves olvasómtól, többek között a következőket írta:

“Még szegény Anyukám – ezelőtt sajnos sok évtizeddel már – készített egy olyan diós-habos süteményt, amiben liszt nem is volt, lapos kis rudacskák, tojáshabbal a tetején! Ennek a receptjét sehol sem találom, nagyon szeretnék hozzájutni, s szeretném megkérdezni, hogy nem ismeri-e véletlenül ezt a sütit? Nagy örömet szerezne vele, ha megsüthetném az unokámnak az ő dédnagymamájának a süteményét. Nagyon szépen megköszönném és szeretettel üdvözlöm: Emília Budapestről.”

Először sajnálkozva válaszoltam, hogy nem ismerek ilyen süteményt, de aztán eszembe jutott, miért is ne kérdezzem meg a blog Facebook-oldalán, hátha valaki ismeri. Amint megosztottam Emília kérdését, szinte pár percen belül érkeztek is a válaszok: ki zongorabillentyű, ki diós stangli, ki jeges néven ismerte ezt az édességet, amelyről és soha még csak nem is hallottam, de a recept láttán azonnal el is készítettem. Nagyon egyszerű, nagyon finom – és igen, az volt a dédnagymama elveszett receptje.A hozzászólásokban több receptet is leírtak, én az alábbit követtem,nem nagy adag, de 4 személynek elég is, mert tömény. Hogy hány darab lesz belőle, az attól függ, milyen hosszú billentyűket készítünk – túl hosszúakat nem érdemes, mert eltörnek úgyis.   Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg darált dió

2 tojás sárgája

10+10 dkg porcukor

1 tojásfehérje

1. A legjobb – amennyiben rendelkezünk késes aprítóval -, hogy ha abban daráljuk meg a diót, és amikor már elég jól összeaprította a gép, beledobjuk a két tojás sárgáját, az egyik 10 dkg porcukrot, és kevertetjük tovább.

2. Kiborítjuk a keveréket a munkalapra, és kinyújtjuk sodrófával úgy, hogy közben téglalap alakúra egyengetjük.

3. A tojásfehérjét a másik 10 dkg porcukorral kis gépi habverővel addig verjük, amíg jó sűrű masszát nem kapunk. Kicsit folyni fog még, de az nem baj. Ezt a masszát rákenjük a dióra.

4. Késsel vékony csíkokra (zongorabillentyű) vágjuk a lapunkat, és ezeket a csíkokat sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk. 5. 100 fokos sütőben szárítsuk a stanglikat kb. 20 percig, addig, amíg a máz meg nem keményedik kissé a tetején.

Örüljünk annak, hogy vannak az életben ilyen egyszerű dolgok, amiket csak pikk-pakk összedobunk, és jók.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Tovább a blogra »