Csörög a telefonom. Ez, amióta Mariann kolléganőm átvette tőlem a tortarendelések felvételét, újra normális méreteket öltött. Szóval, csörög, nézem: Kriszti, Zsófi lányom alsós tanító nénije, aki szokott tortát rendelni, na, gondoltam, közeleg az új családi szülinap, biztosan valami speciális kérés lesz, Mariann ezért irányíthatta hozzám. Felveszem.
– Halló, szia! – bizonytalanul válaszol:
– Szia…Kriszti vagyok az iskolából, és azért hívlak, hogy akkor a Mikulás-kupán megtartod-e a tornabemutatót?
Ahogy mondani szokás, köpni-nyelni nem tudtam. TorNa? Nem torTa…? Én tényleg vállalhattam ilyesmit? De hát a Mikulás-kupa alsósoknak van, Zsófi már nyolcadikos, remélem, ez csak valami félreértés. A döbbent csendből ő is valami ilyesmit sejtett, úgyhogy tovább érdeklődött:
– Az Emi nem szólt?
Az Emi…? Hát tortát rendelt ugyan pár hónapja, de tornázásról nem beszéltünk, főleg, hogy akkoriban a gyulladt térdemmel gyakorlatilag menni alig tudtam, most már normalizálódik lassan a helyzet, de bemutatót, hát azt nem vállalnék, semmiképp.
– Kriszti, biztos, hogy engem keresel? Móni vagyok, a torTás, nem a torNás…
Két másodperc múlva robbant ki belőle a nevetés, kiderült, hogy egy papírra írta fel a két telefonszámot, akit hívnia kellett: az enyémet, és a tornabemutatós hölgyét. Nevet nem írt a számok mellé, így kevert össze bennünket.
Mit mondjak, megnyugodtam, amikor kiderült, hogy csupán egy télies díszítésű tortát szeretne tőlem, nem valami önálló húszperces performanszot egy rém népszerű cardio dance egyvelegre…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: