Amióta beköszöntött az ősz, és a munkámban minden héten van lélegzetvételnyi szünetem, szabadidőmben igyekszem elmenni valahova. Előfordul, hogy szakmai tanulmányút céljából nevezetesebb, illetve kevésbé nevezetes sütizős helyeket látogatok meg, kóstolok, csomagoltatok, hazahozok, és aztán itthon többekkel elemezzük, mi a “felhozatal”. De van úgy, hogy csak kikapcsolódási szándékkal vágunk, vágok neki a tájnak, akár egyedül, akár a férjem, vagy más rokon/barát társaságában.
Ezúttal nagyobbik lányom, Nóri szegődött mellém útitársamul, célunk pedig a Nivegy-völgy volt, mindössze azért, mert biztos voltam benne, hogy gyönyörű a táj ilyenkor. Nem is csalódtam. Hogy hol van ez a Nivegy-völgy? Ó, balatoni létemre én is csak jó két éve tudom; 2016 márciusában kaptam meghívást, hogy a völgy egyik településén, Szentantalfán megrendezett programon meséljem el, hogyan lettem hobbisütőből cukrász. Akkor néztem utána, hogy a Nivegy-völgy Zánka fölött terül el, és öt települést foglal magába: Szentantalfát, Óbudavárt, Balatoncsicsót, Szentjakabfát, Tagyont.
Nos.
Hétköznap a Balaton-felvidéken (amennyiben az a hétköznap nem péntek): semmilyen. Nincs. Egy-két helyet leszámítva minden zárva; az általunk megcélzott területen egyedül Zánkán találtuk nyitva a Neked Főztem-et, ami viszont megint nem okozott csalódást.
Ez itt grillezett kecskesajt és zöldborsó főzelék. A főzelékben nincs habarás, a pürésített borsóval sűrítették be.
Judit azonnal megismert, és beinvitált bennünket; nappalijában egy hatalmas papagáj szólt ránk: szia! Helló! Jutka elmesélte, ha a madár nem látja őt, de érzékeli, hogy kint söpör az udvaron, sokszor kikiabál neki: “Jutka, mit csinálsz?”
Nos, Jutka sokat kertészkedik, rengeteg mindent saját maga termel meg a készítményeihez.
Most épp mindenhol levendula szárad.
Jutka ezekből a kis birsalmasajt-darabokból cuki bonbon-szerűségeket is készített.
Zöldségeket, gyümölcsöket nagy mennyiségben dolgoz fel. Egyik legnépszerűbb terméke a cékla- és a csicsókachips, amit meg is kóstoltunk, és megállapítottuk, hogy bizony rá tudnánk szokni. Ráadásul az elkészítése elég macerás, mert a sütést hosszabb kiszárítási időszak előzi meg, szóval, nincs meg 30 perc alatt…
A terasz, ahol szívesen elüldögélnénk:
Hazafelé indultunk, és egybehangzóan állapítottuk meg: bizony, bánhattuk volna, ha nem állunk meg erre a bő félórára.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)