Hétköznap a Balaton-felvidéken

Amióta beköszöntött az ősz, és a munkámban minden héten van lélegzetvételnyi szünetem, szabadidőmben igyekszem elmenni valahova. Előfordul, hogy szakmai tanulmányút céljából nevezetesebb, illetve kevésbé nevezetes sütizős helyeket látogatok meg, kóstolok, csomagoltatok, hazahozok, és aztán itthon többekkel elemezzük, mi a “felhozatal”. De van úgy, hogy csak kikapcsolódási szándékkal vágunk, vágok neki a tájnak, akár egyedül, akár a férjem, vagy más rokon/barát társaságában.

Ezúttal nagyobbik lányom, Nóri szegődött mellém útitársamul, célunk pedig a Nivegy-völgy volt, mindössze azért, mert biztos voltam benne, hogy gyönyörű a táj ilyenkor. Nem is csalódtam. Hogy hol van ez a Nivegy-völgy? Ó, balatoni létemre én is csak jó két éve tudom; 2016 márciusában kaptam meghívást, hogy a völgy egyik településén, Szentantalfán megrendezett programon meséljem el, hogyan lettem hobbisütőből cukrász. Akkor néztem utána, hogy a Nivegy-völgy Zánka fölött terül el, és öt települést foglal magába: Szentantalfát, Óbudavárt, Balatoncsicsót, Szentjakabfát, Tagyont. Tagyont céloztuk meg elsőként, és csodálatos környezetben jártunk.A levelek rozsdásak, sárgák, hamarosan lehullanak, de még egy utolsót pompáznak fantasztikus színekben. Szeretem az őszt.

Feltett szándékunk volt, hogy betérjünk nyitva tartó helyekre, kóstoljunk ezt-azt: valahol csak levest, máshol salátát, megint máshol valami egyszerű, könnyű főételt, csak hogy képet kapjunk arról, hol milyen a vendéglátás.

Nos.

Hétköznap a Balaton-felvidéken (amennyiben az a hétköznap nem péntek): semmilyen. Nincs. Egy-két helyet leszámítva minden zárva; az általunk megcélzott területen egyedül Zánkán találtuk nyitva a Neked Főztem-et, ami viszont megint nem okozott csalódást.

Aki nem ismeri, ez a “Gasztrokocsma” kategóriában futó egység fent a faluban, azaz nem a 71-es út mentén, és nem is a parton helyezkedik el. A felső úton haladva Köveskál után következik Zánka (amennyiben Balatonfüred irányába tartunk), a pontos cím Fő utca 7. Fiatal csapat, kedves kiszolgálás, helyi termékek, minden nap új étlap, a szezonalitás jegyében. És persze a közelben beszerezhető alapanyagokból.

Sütőtök krémleves. Tökéletes.

Mindig zavarba jövök, ha fényképeznek.

Ez itt grillezett kecskesajt és zöldborsó főzelék. A főzelékben nincs habarás, a pürésített borsóval sűrítették be.

Tagyonon át autózva egyszer csak ismerős arcot pillantottam meg az egyik portán: Hoffmann Juditot fedeztem fel, akivel anno együtt szerepeltünk azon a bizonyos előadáson – ő akkor arról mesélt, hogy az otthoni lekvár- és szörpkészítés is válhat főfoglalkozássá. – Menjünk be hozzá – invitáltam lányomat, és csak annyit fűztem hozzá: meg fogjuk bánni, ha nem tesszük. Nézzünk be Tagyon Titkos Kamrájába!

Judit azonnal megismert, és beinvitált bennünket; nappalijában egy hatalmas papagáj szólt ránk: szia! Helló! Jutka elmesélte, ha a madár nem látja őt, de érzékeli, hogy kint söpör az udvaron, sokszor kikiabál neki: “Jutka, mit csinálsz?”

Nos, Jutka sokat kertészkedik, rengeteg mindent saját maga termel meg a készítményeihez.

Most épp mindenhol levendula szárad.

No meg birsalmasajt készül.

Jutka ezekből a kis birsalmasajt-darabokból cuki bonbon-szerűségeket is készített.

Zöldségeket, gyümölcsöket nagy mennyiségben dolgoz fel. Egyik legnépszerűbb terméke a cékla- és a csicsókachips, amit meg is kóstoltunk, és megállapítottuk, hogy bizony rá tudnánk szokni. Ráadásul az elkészítése elég macerás, mert a sütést hosszabb kiszárítási időszak előzi meg, szóval, nincs meg 30 perc alatt…

A terasz, ahol szívesen elüldögélnénk: Jót beszélgettünk, és közben válogattunk is magunknak Jutka lekvárjaiból, szörpjeiből. A zsákmányunk a különböző fűszeres lekvárok mellett tartalmazott egy speciális tételt: sztíviával készült csipkelekvárt, ami szintén nagyon kellemesre sikerült.