Mai Móni

Tegezzem vagy magázzalak?

Vannak emlékeitek kínos, tegezést és magázást kerülő szituációkról? “Ó, nahát …ööö…szép jó napot…hogy vagyunk mostanában? És, merrefelé…?” Lidércnyomásos beszélgetések kezdődhetnek így, főleg, ha a beszélgetőpartner sem teszi tisztába viszonyunkat, azaz, hogy mi most akkor tegeződünk, vagy magázódunk?

Saját kamaszkoromból élénken emlékszem, de gyerekeimen is láttam és látom, micsoda kínlódást jelent egy nem egyértelműen idős vagy fiatal személy köszöntése; szia vagy csókolom? Vagy jó napot kívánok? Én magam alig vártam, hogy kikerüljek a tinédzserkorból, hogy végre majd bátran köszönhessek mindenkinek azt, amit akarok – de ez a kérdés csak hosszú-hosszú évek múlva lett egyszerűbb. Magabiztosságom ezen a téren egyenes arányban növekedett életéveim számával; most már nagy százalékban bátran eldöntöm, hogy tegeződöm vagy magázódom, bár, hozzáteszem, hogy gyerekeim osztálytársai közül többen úgy sziáztak le, nem hagyva meg nekem a választás jogát, mintha valaha is játszópajtások lettünk volna valamelyik homokozóban.  Ezért is éreztem mindig fontosnak, hogy beszéljünk a tegezés-magázás szabályairól, annyi minden máson lehet stresszelni, legalább ezen ne kelljen…

Szevasz! Itt még egyszerű a helyzet…

 

Az alapszabály az, hogy semmit sem lehet kőbe vésve leírni; két ember relációjában a a tegezés felajánlása nem, kor vagy – munkahelyen – rang szerint történhet.

1. Nő-nő, illetve férfi-férfi viszonyban az idősebb dönt arról, hogy tegeződhetnek-e a felek, vagy maradnak a magázódásnál. A dolog pikantériája, hogy az illemszabály szerint ugye a fiatalabbnak kell köszöntenie először az idősebbet, ő pedig nem élhet automatikusan a tegezéssel, ha meg már engem valaki, egy nálam fiatalabb Jó napot kívánok!-kal köszönt, ki vagyok én, hogy csak úgy visszahellózzam? Nos, ilyenkor általában illemtudóan én is jó napot kívánok, majd azt mondom, hogy inkább tegeződjünk. A tegezést visszautasítani, és/vagy legközelebbi találkozáskor ismét magázni engem bárdolatlanság, illetlenség, és sértő. Azt fejezi ki vele az illető, hogy én annyira öreg vagyok, hogy nekem már nem jár a szia. Munkahelyen a magasabb rangú fél ajánlja fel a tegezést – ahol nincs olyan egyezmény, hogy a vállalaton belül mindenki tegeződik -, de azért itt is történhetnek érdekességek: képzeljük el, hogy a már nyugdíjas korú takarítónő, Pannika néni és a huszonéves vezérigazgató Katalin vonatkozásában hogy alakul ez a sztori. Pannika néni valószínűleg nem fog előállni azzal, hogy “Katalin kedves, én vagyok az idősebb, tegeződjünk!” – ellenben Katalin, ha eléggé magabiztos, a kort tiszteletben tartva nyugodtan felteheti a kérdést, hogy “Pannika (esetleg Panni néni), nem bánná, ha tegeződnénk?”

2. A férfi-nő kapcsolat csak látszólag egyszerűbb. Egyik részről áll a szabály, hogy a nő dönt, egyedül ő ajánlhatja fel a tegeződés lehetőségét (bár a felajánlás csupán látszólagos, a férfinek kutyakötelessége elfogadni) – de persze itt is előbb a férfi köszön, utána a nő, tehát, ha a férfi magázással indít, de én, a fogadó fél tegeződni szeretnék, vagy egyből azt mondom, hogy ugye tegeződhetünk? Ő ekkor bólint, és akkor azt mondom, hogy szia, vagy az elegánsabb, egy bekezdéssel fentebb bemutatott forma szerint járok el.

Azonban.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor 25 éves lány találkozik a 65 éves férfivel. Na most? Ki ajánlhatja fel a tegezést? A szabály szerint elsőre úgy tűnhet, hogy a nő, de azért az elég furán venné ki magát, nemde? Ám ha a 25 éves nő a 65 éves  férfi főnöke…? Első esetben az életkor übereli a nem szerinti előjogot, utóbbiban viszont a nő magabiztosságán múlik, hogy fel meri-e ajánlani a tegezést, vagy kényelmesebb a magázásnál maradni. Fordított szituban – 65 éves nő, 25 éves férfi – nincs is kérdés.

Élénken emlékszem, amikor aktív újságíró koromban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök a városunkba látogatott, és ott egy viszonylag szűk körű sajtótájékoztatón tehettük fel neki a kérdéseinket, senki sem merte visszategezni, pedig ő úgy indított, hogy “na szervusztok, drágáim, mondjátok”. Ma sem vagyok biztos benne, mi lett volna ott a helyes formula, esetleg egy “szervusz, Árpi bátyám”? Biztosan sokan meghökkentek volna… Árpi bácsi pedig valószínűleg mind életkora, mind rangja miatt úgy gondolta, hogy ő aztán bátran tegeződhet. És ez valószínűleg így is volt.

Egyébként, elkerülendő a plusz köröket, egyúttal felrúgva az illem alapvető szabályait, ha tegeződni akarok, sokszor azért köszönök előre a nálam fiatalabbnak, hogy megkönnyítsem a dolgát; ugyanakkor, meglepetésemre, sokan nem ismerik a fent leírt szabályokat, és a tegezésemre rendszeresen kapok vissza magázást válaszképpen. Ilyenkor látványosan lelombozódom, és azt mondom, na jó, hát akkor magázódjunk… Ha mondjuk, van olyan kapcsolat, akkor gyorstalpalón elmagyarázom a fiatal célszemélynek, mekkora illetlenséget követett el. Ez utóbbit nem bántón szoktam megjegyezni, de azt tapasztaltam, hogy az ifjú korosztály hálás ezért a kis “oktatásért”, hiszen óriási magabiztosságot ad az, hogy tudom, ha egy idősebb nő letegez, egészen nyugodtan visszategezhetem.
Illemkönyvek szerint ez 25 éves kortól felfelé van így… na de nem fogunk személyi igazolványt kérni senkitől, igaz?

3. Az egyoldalú tegezés a tizenévesek és az az alatti korcsoport osztályrésze, a felnőtt tegez, a gyerek magáz. Azt látom, hogy például a felsőoktatásban dolgozó tanároknál már megoszlik a gyakorlat: egyik fele tegezi, másik magázza a diákokat. A nappalisoknál még mondjuk megértem a tegezést, mert 25 év alattiak, ők sem felnőttként tekintenek magukra; de például felnőttoktatásban résztvevőket tegezni, magázást várva – nos, ez az úgynevezett csendőrpertu. Régen a csendőrök, az urak és a papok kiváltsága volt, hogy mindenkit letegeztek, de a feljebbvalóikon kívül őket senki sem merte visszategezni; én ezt nem látom indokoltnak felnőtt tanár-diák viszonyban, ugyanakkor közösen kialakított álláspont szerint akár a tegeződés, akár a magázódás ugyanúgy elfogadható.
Szerintem az egy marhaság, hogy a magázódással nagyobb tiszteletet mutatnak az emberek egymás felé, ugyanúgy el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra magázódva (már akinek ez szokása, én tegezve sem teszem), és nemcsak annyit lehet mondani, hogy “maga ló!” Aki tegeződve nem tud tiszteletet tanúsítani más iránt, annak magázódva sem fog menni.

4. Még egy fontos szabály: ha már valakivel egyszer összetegeződtünk, nem magázódhatunk újra!

Érdekes probléma, ha nem emlékszünk rá, vajon pertut ittunk-e az illetővel, vagy sem… Abból adódnak az olyan helyzetek, mint amit Karinthy Frigyes karikírozott ki a Tegezés című kis jelenetében.

5. Ha viszont magázódás, akkor meg azt kell eldönteni, hogy maga, ön, vagy tetszik? Azaz:

a) Ön mit szeretne? b) Magának mit adhatok? c) Mit tetszik kérni?

Az a) verzió udvarias, ugyanakkor ridegnek tűnik. Ismeretlenek között tökéletesen megfelel. A b) udvariatlannak tűnik, de a kontextus, a metakommunikáció tükrében kedves is lehet. Például: az öreg Pali bácsi negyven éve jár ugyanabba a boltba, megörökölték a fiatal eladólányok. Nagy mosoly kíséretében a “magának mit adhatok, drága Pali bácsi?” (na jó, ezt lehet, hogy kicsit túltoltam) kifejezetten aranyos. A c) fiatalok és idősek relációjában szintén rendben levőnek tűnik, de alapvetően idősnek ítéli a “tetszik” címzettjét – kérdés, hogy ő maga szeretne-e ezzel szembesülni lépten-nyomon. Nekem is feltették már a c pontban szereplő kérdést, hát kikerekedtek a szemeim rendesen. Mert azért még annyira nem…!!! Ellenben a sok éve ismerős Marika néni biztosan nem veszi rossz néven a “Hogy tetszik lenni” kérdést, ha mégis, akkor meg azt mondja majd, hogy ugyan már, kedveském, mi köztünk az a harminc év, feletted is elszáll hamar, tegezzél nyugodtan.Ó, boldog kisgyerekkor, amikor még pertuban voltunk az egész világgal, és később is olyan egyszerű volt a sziák és a csókolomok táborára osztani!

 

 

 

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mészáros András says:

    Emlékszem erre a cikkre régebbi dátummal… A cím is ugyanez, és a szöveg is ismerősnek tűnt…

  2. Mészáros András says:

    Amúgy van megoldás az olyan bonyolult problémákra, ha pl. eltér a kor és a nem szerinti szabály. (Mi van, ha egy 25 éves nő a 65 éves férfi főnöke? stb.)

    Erre találták ki pl. a svédek az általános tegeződést. De angolul sincs külön tegezés-magázás (igaz, hogy ott a magázás maradt meg, de a lényeg, hogy ott is csak egyféle van), és más nyelvek is így egyszerűsítik ezt a problémát, pl. a héber és az izlandi nyelv.

    Talán be kellene vezetni Magyarországon is az általános tegeződést. Ha a svédeknek sikerült áttérni, nekünk miért ne menne?

    Van már ilyen próbálkozás az országban… Facebook oldalunk neve: “Tegeződjünk – szüntessük meg a magázódást”

  3. Mészáros András says:

    De ha már ilyen sokféle társalgási forma van, egyvalamire kíváncsi lennék. A “tetszik” forma magyar találmány, vagy van még más olyan nyelv is, amelyben segédigével is kifejezhetünk magázódást?

  4. Aktualizáltam egy régebbi írást, valóban, előjött a téma egy társaságban, és mivel ez egy 2012-es(!) írás volt, úgy gondoltam, változott akkorát az olvasótábor, hogy kiegészítésekkel újra előhozhatom. Nem hittem volna, hogy valaki így emlékszik, de örülök:-)

  5. Mészáros András says: (előzmény @maimoni)

    Ismerem a cikket. A “Tegeződjünk – szüntessük meg a magázódást” oldal egyik szerkesztőjeként gyakran keresek ilyen cikkeket interneten. A 2012-es cikkre is így bukkantam rá, aztán láttam a mai változatot is!

  6. maimoni says:

    Régebben gondolkodás nélkül csatlakoztam volna, de most, ennyi idősen, bevallom, kifejezetten élvezem, hogy bizonyos személyekkel magázódom, és eszemben sem lenne változtatni:-)

  7. goszika says:

    Szia,
    Nekem az lenne a kérdésem, hogy az osztálytársaim szüleivel és a tanáraimmal akkor marad a csendőrpertu, ugye?
    Őszintén szólva engem zavar, hogy letegeznek, de nem egyértelmű, hogy visszategezhetem-e őket. 30 éves vagyok, két gyerekkel és két éve költöztem vissza a szülővárosomba. A zeneiskolában nőttem fel, mindenki ismer, most ismét járok zongorára, de már a lányom is szolfézsra, ezért gyakoriak az ilyen szituk. A hegedűtanárommal csendőrpertu, a zonogoratanárommal tegeződés, a furulyatanárommal talán tegeződés, ha jól emlékszem, a szolfézstanárt fogalmam sincs, a férjét se tudom (ígh.), a lányom szolfézstanárja tegeződés, az igazgató talán tegeződés, a titkár egyben iskolatótársam anyukája, elvileg csendőrpertu, na de a múltkor többször is voltunk együtt baba-mama klubbon, >akkor ez a szia most tegeződés a részéről?< Tegyem fel neki ezt a kérdést? Tök bárgyú…
    A középiskolában már elkönyveltem, hogy csendőrpertu van, bár néha olyan furcsa, hogy alig várják, hogy kifaggassanak a szakmai előmemetelemről – ha már csendőrpertu, akkor bejön a rang, ugye. Így nekem néha ez is túl asszimmetrikus, de könnyebben viselem.
    Az is nehéz, hogy azokat az embereket lemagázzam, akiknek szívből felújjongok, mikor összetalálkozunk, hiszen akik közel állnak hozzám, azokat néha véletlenül csípőből letegezem.
    Csomó kérdés, pedig tanultam ezeket… Kicsi pontosítás (bár a protokoll is olyan, mint a foci): a nem az első számú rangsorolási szempont, ezt követi a kor, végül a rang. Azonban a rangkórság miatt kettőnél több hierarchia ugrást rang esetén már nem teszünk. Kivétel, ha az illető is tanult protokollt (Pl. Paskai bíboros) és jelzi a tekintetével, hogy a nő nyújtson kezet. Másik fantasztikus téma. Csomó férfi sértésnek veszi, ha egy nő kezet nyújt neki…

  8. Jah, még annyi, hogy én is szeretek magázodni.

  9. Hű, igen, ezek izgalmas kérdések…:-) Én a mai életkorommal – 45 vagyok – már simán visszategezek minden idősebbet, aki letegez. Tizenöt éve találkoztam a volt általános iskolai osztályfőnökömmel, Marikai nénivel; ő vett észre először, rám köszönt: Szia Móni! Mire én: – Csókolom Marika néni…! És erre azt mondta: – Nana, nincs csendőrpertu! Ha én letegezlek, te is nyugodtan megteheted. Szóval, elvileg simán visszategezhetnéd, igen, de nyilván, az ember ezekben a kapcsolatokban valahogy beszorul a “gyerek”, vagy legalábbis az alárendelt kategóriába, és és onnan nagy bátorsággal törhet ki…:-) Próbáld ki, hogy visszategezed, végül is, mi történhet? Megsértődik az illető? Mire föl? Nekem az anyósom felajánlotta, hogy tegezzem, amikor a két sógorom is megnősült, és egyszerre lett két új menye, akik tegezték. Én akkor azt mondtam neki, hogy á, én már úgy megszoktam a magázódást, nem tudnék áttérni tegezésre – pedig de… Később olyan sokszor megbántam, hogy akkor ezt mondtam neki, de nem volt bátorságom soha azt mondani, hogy meggondoltam magam,inkább mégis tegeznélek… Úgyhogy viccesek voltak a családi összejövetelek, amikor a sógornőim és az anyósom társaságában beszélgettünk, és egyedül én magáztam őt,roppant kínosnak éreztem. Ő már nincs köztünk, úgyhogy ezen nem tudok változtatni, de azt megtanultam az esetből, hogy bátornak kell lenni, hülyeség attól félni, hogy jajmitfogszólni…

  10. goszika says:

    Köszönöm, hogy leírtad a véleményed! Segített!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!