Még mindig a nyaralás: Piran

Ott tartottam tehát, hogy abszolváltuk Olaszországot, Horvátországot, de meséltem bázisunkról, Portorožról is; harmadik napunkra terveztük azt, hogy meglátogatjuk a szomszéd várost, Pirant — amely tulajdonképpen egybeépült már Portorož-zsal. Ha az élet úgy hozza, hogy valamikor a közelébe tévedtek, ki ne hagyjátok! Így néz ki madártávlatból:

Forrás: portoroz.si

Amint ezen a képen jól látszik, az óváros rész sűrűn beépített, olyannyira, hogy autók nem is igazán tudnak benne közlekedni. Nem is ajánlott: az óvárosba autóval sorompós bejáratnál lehet bejutni, és horror áron lehet parkolni. Ellenben, ha a kocsit a Fornace nevű helyen, egy hétszintes garázsépületben hagyjuk, a garázs alsó kijáratától ötven méterre, a tengerparton található egy buszmegálló, ahonnan sűrűn indulnak körjáratok be a városba, és vissza – ráadásul ingyen.

A parkolóház felső szintje. Itt lehet behajtani, aztán tetszés szerint lefelé haladni.

Szálljunk hát fel bátran a buszra, amely a központban, a Tartini téren fordul vissza. Ott mindenképp szálljunk le. Ez a város főtere. Nevét Giuseppe Tartini olasz hegedűművész és zeneszerzőről kapta, aki itt született 1692-ben. Több kávézó is található a téren. mi helyet is foglaltunk az egyiknél, ahova aztán még vissza is tértünk néhányszor. A pincérek itt is beszéltek pár szót magyarul, búcsúzáskor sosem felejtették el jó hangosan odakiáltani nekünk, hogy EGESZSEGEDREEEE! A téren van egy klassz kis csokibolt is, naná, hogy benéztünk…Aztán csak úgy barangoltunk a szűk kis sikátorokban. Épp jött a kukásautó – ilyen szedi össze a szemetet:

Egy kis piacra is rábukkantunk a házak között.

Őrzi a házat.

Jópofa kis ajándékbolt: a tulaj bácsi ott mossa a kagylóhéjakat, amikből aztán mindenféle dísztárgyat készít.

Aztán, ha Piran tengerpartján akarunk sétálni, szintén a Tartini térről érdemes elindulnunk a félsziget csücske felé. Fantasztikus látvány.

Végül leültünk kávézni a Hotel Piran teraszára, ami egy nagyon klassz épület, hajóra emlékeztet.

Miközben kávéztunk a gyerekek elmentek fürödni. Nagyon jópofa, hogy igazából az emberek ott fürdenek, ahol akarnak.

…és az ember csak ül ott a parton, nézi a vizet, és olyan nyugalom keríti hatalmába, hogy úgy érzi, ez a pillanat itt és most tökéletes.

Annyira tetszett nekünk Piran, hogy másnap is ide jöttünk, akkor már némi helyismerettel, célirányosan, fürödni. Visszafelé sétálva láttam meg az egyik ajándékboltban ezt: Annyira tetszett, de nem vettem meg, viszont elhatároztam, amint lehet, visszamegyek érte. Sajnálatomra azonban máshogy alakult a programunk, úgyhogy Malvin – ahogy magamban el is neveztem – sajnos, nem jött velünk haza. Egy igazi életbölcsességgel azonban szolgálhatok, a Hotel Piran falán olvasható:Azaz: a hajó mindig biztonságos a parton, de nem ezért építették…

Folyt. köv.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)