Az elmúlt hétvégén férjhez ment az első lány, akit kisbaba kora óta ismertem. Úgy értem, hogy a szüleivel voltunk/vagyunk jó barátok, és ahogy tanúja voltam a születésének, ahogy láttam felnőni, úgy most láthattam férjhez menni is.
Azért ez meghökkentő élmény. Különösebb, mint mondjuk, betölteni a negyvenet. Vagy negyvenötöt – bár ettől még elválaszt néhány nap.
Olyannyira meghatott az élmény, hogy pillanatnyi szünetet kell tartanom az útibeszámolómban – ellenben megosztok egy roppant egyszerű, ám annál hasznosabb receptet: a paleo “túróét”, amit azért teszek folyton idézőjelbe, mert köze sincs a túróhoz, ellenben egészen hasonlóvá válik, főleg némi citromhéjas-édesítős ízesítés után. Mi például ilyen meggyes-csokis süteményt készítünk belőle rendszeresen, liszt-, cukor- és tejmentesen.
Most megyek, és gondolkodom még egy kicsit azon, mikor is múlt el ez a huszonhárom év.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)