Ne segíts, csak szolgálj ki!

“És önnek miben segíthetek?” – teszi fel a kérdést a fiatal felszolgáló, és fogom vissza magam*, hogy ne mondjak valami cinikusat, mert azt úgyis félreértené, pedig a viccelődésemmel csak arra akarnám ráirányítani a figyelmét, hogy kérdése nem teljesen helyénvaló.Miben segíthet?

Hát, bekötheti a cipőfűzőmet, mert kicsit fáj a derekam, tényleg jólesne.

Megmondhatná, honnan szerezhetnénk ötmillát a cukrászüzemünk fejlesztésére.

Ha elmenne helyettem a gyerekekért a suliba, na az is nagy segítség lenne.

Főzhetne ebédet, mert mostanában megint alig érek rá. Nem kívánnám ingyen.

Adhatna ötleteket új sütikhez, szeretnék bevezetni néhány újdonságot.

Ha ért hozzá, megtaníthatna jobban szervezni az időmet.

Ha szeret kertészkedni, eljöhetne hozzánk, kicsit rendbe kéne tenni az udvart.

Az ablakpucolással mindig elmaradok. Esetleg…?

A kocsimat is ki kéne takarítani, a kelleténél ritkábban kerül rá sor.

Na meg a vasalás…

Ja, hogy a kérdés nem erre vonatkozott? Hanem hogy mit hozhat? Esetleg, mit szeretnék fogyasztani? Na, az egész más. De az a részéről nem segítség. Én, a vendég, aki ráadásul a saját lábamon mentem be az egységbe – de még ha nem így lett volna is – nem szorulok segítségre. Ellenben bementem, hogy otthagyjam a pénzemet bizonyos termékekért, és azért a szolgáltatásért cserébe, amit tőle kapok. Na persze, ha ő a munkáját ingyen, bérmentve végzi, akkor a helyzet megint más, viszont akkor a főnökével tesz jót. De ha fizetést, sőt, várhatóan borravalót is kap, bizony nem segít. DOLGOZIK. Rövid időre ugyan, de üzleti kapcsolatba kerülünk – igaz, ennek a főnöke nagyobb hasznát látja, de ha ügyes, ő sem jár rosszul. Mert meghálálom a figyelmességét – ami még mindig nem segítség -, a kedvességét, becsülöm a hozzáértését, vagy csak azt díjazom, hogy szimpatikus. 

Anyósom, ő segített sokat, amikor rohannom kellett dolgozni, és vigyázni kellett a gyerekekre. Anyám, ő is, amikor egy-egy hétre bevállalta mind a négyet, hogy mi egy kis szusszanásnyi pihenéshez jussunk. Voltak/vannak barátaink, akikről elmondhatom, hogy ott voltak, igen, segítettek, amikor kellett. Vagy a srác a múltkor, aki kinyitotta előttem az ajtót, hogy a cuccaimmal kiférjek rajta. Ő is segített.

A felszolgáló – nos, ne segítsen, csak hozzon egy kávét.

Bár, ha jobban belegondolok, ha NAGYON-NAGYON GYORSAN hozza, esetleg infúzióban, az lehet segítség.

Minden más esetben MUNKAVÉGZÉS. Úgyhogy, fogalmazzuk csak újra azt a kérdést…

*A szerző zsenge kora óta, sok éven át dolgozott a vendéglátásban pultosként, felszolgálóként. Tehát nem nullkilométeres fogalmatlan vendégként veti fel a problémát.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)