Ott tartottam előző bejegyzésemben, hogy nekivágtunk nagyképűen hétszemélyes autóként aposztrofált Opel Zafiránkkal az útnak. Célunk a szlovén tengerpart, azon belül Portorož volt.
Nem egész öt óra alatt odaértünk, tavalyi érkezésünkkel ellentétben most még világosban, így jól rácsodálkoztunk a gyönyörű tájra, a hegyekre, a tengerre, a mediterrán vidékre. Szlovénia ezen része kísértetiesen hasonlít az olasz tengerpartra, az itt élő szlovének jórésze beszél is olaszul. Csakúgy, mint házigazdánk, Silva: kedves hölgy, úgy ötvenvalahány éves lehet, a fia, David szezonon kívül ott él vele a házban, amíg azonban kiadják a tetőtéri apartmant, David valahol lent lakik a városban.
A kertben olaj-, lime- és gránátalmafák növesztették bőséges termésüket, most láttam először termő gránátalmafát.
Előzőleg megnéztem a neten, milyen helyeket ajánlanak azok, akik már jártak ezen a klassz üdülőhelyen; csak szuperlatívuszokkal illették a Cacao nevű bárt, annak is a fagyiját, sokan azt írták, életükben nem ettek még olyan jót. Nos, ezt ki kellett próbálnunk.
Szuper kanapés-elfekvős terasz, tengerre néző résszel is; mindenféle italok, koktélok, és persze sok-sokféle fagyi. Kóstoltunk mindenfélét, és azt mondhatom, finomak, de aki a szigligeti Várkávézó fagyiján szocializálódott, az itt nem fog hasra esni.
Egyébként nagyon sok kávézóban, étteremben beszéltek valamicskét magyarul, ha mást nem, hát annyit, hogy EGESZSEGEDRE, és ezt jó sokszor el is mondták.
Rengeteg szálloda, boltok, éttermek sorakoznak a tengerparton.
Persze, éhesek voltunk, így nem túl hosszas nézelődés után betértünk egy gyorskajákat áruló büfébe, és yufkát kértünk: bár nem mondható autentikus szlovén ételnek, azt hiszem, török lehet, tulajdonképpen amolyan gyros-féle, tortilla-tekercsben. Óriási volt, óriási. 4-5 euró között volt kapható, és abszolút jól lehetett vele lakni.
Az első este, a Cacao bárban üldögélve megbeszéltük a másnapi programot: mivel én előzetesen a Facebookon megkérdeztem a kedves olvasókat, mit érdemes megnézni a környéken, fel voltam vértezve ötletekkel. Egy ismerősöm javasolta Muggia várát Trieszt mellett, így bedobtam a családnak ezt, meg a trieszti fürdést, ami tavaly annyira klassz volt – és mellesleg a Miramare -kastély meglátogatását, ha lesz rá érkezésünk.
Titkos tervem volt Grado megtekintése, de azt még nem ekkor vetettem fel.
Ezzel aztán nyugovóra tértünk. Úgy fájt a hátam egész éjjel, hogy alig aludtam, én nem tudom, ez a korral jár-e, vagy mi, de a saját ágyamon kívül nehezen találok olyat, ahol jólesik a huzamosabb fekvés…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
