Három ország hat nap alatt

A nyaralás sok éven át kimaradt az életünkből. Jó, itt a Balaton-parton ez azért elviselhető, és egészen jó kis staycation-t, azaz “otthon-nyaralást” lehet összehozni, ami még különösebb rászervezést sem igényel.

De azért csak ott motoszkált a fejemben, hogy mennyire jó lenne a gyerekekkel együtt látni a tengert, amíg még velünk élnek, mert hát hipp-hopp, kirepülnek, úgy eltűnik ez a néhány év, meg a satöbbi.

Így aztán, amikor tavaly váratlanul adódott a lehetőség, hogy egy olaszországi, ráadásul tengerparti kempingben tölthetünk négy éjszakát, ezzel roppant kedvezményes áron megoldva a család szállását, kaptam a lehetőségen, és lefoglaltam. Bár a lakókocsi hatunknak nem volt túl kényelmes – sőt, egyáltalán nem volt az -, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk az Olaszországban töltött öt nap alatt.

Szóval, ezen a sikeren felbuzdulva emberemmel február végén arról beszélgettünk, ha jó előre betervezzük a nyaralást, a hónapok során rá tudunk szervezni úgy, hogy tényleg el tudjunk utazni. Keresgélni kezdett a Bookingon, és nagy merészen befoglalt öt éjszakát egy portorozi apartmanba, ugyanarra az időszakra, ami már bevált: augusztus 27 és szeptember 1 között. Hat nap, öt éjszaka. Eggyel több nap, mint tavaly.

Piran

Azonnal megérkezett a visszaigazolás a foglalásról, pacsiztunk, és felhívtuk a gyerekeinket, hogy augusztus 27 és szeptember 1 között mindenki tegye szabaddá magát, mert újabb családi nyaralásra fog sor kerülni, ezúttal a szlovén tengerparton, amely Horvátország és Olaszország hosszú partszakaszai között húzza meg magát szerényen, a maga 47 kilométerével.

Szlovénia roppant szerencsés ország, van mindenük: síelésre alkalmas hegyek, tengerpart, csodálatos tavak, sebes vízű, raftingolásra alkalmas folyók. Mázlisták. Az árak hasonlóak, mint nálunk, a bérek jobbak. Hát ide készültünk, és ennek a hat napnak az ígérete tartotta bennünk a lelket egész nyáron. Aztán elérkezett a nagy nap. Gondoskodtunk Bogyóról, szomszédaink gondjaira bízva őt. Nem volt boldog. Becuccoltunk a hétszemélyesnek mondott – hahaha – Opel Zafiránkba, és elindultunk. Kevesebb, mint ötórányi út várt ránk.