Csapatépítés Keszthelyen – ismerjük meg a várost játékosan!

Izgalmas feladatban vettem részt a minap. Amint korábban meséltem, nagyobbik lányom, Nóri egy angol nyelvű magánoviban dolgozik Budapesten. A kollektíva számára minden évben tartanak csapatépítő programokat, most is ezzel kezdték a tanévet, hogy az új kollégák kicsit jobban megismerkedhessenek a régiekkel, és hogy a csapat a nyári szünet után ismét összerázódjon. Már nem emlékszem, hogyan jött az ötlet, de arra igen, amikor valamikor júniusban Nóri azzal tért haza: az augusztusi csapatépítő Keszthelyen lesz, és ugye eljöhetnek az üzembe is egy kis sütögetésre?

– Mikor is? – kérdeztem vissza a hír hallatán, majd szembesülve az augusztus 20 közeli dátummal, kijelentettem, hogy ennek kicsi a valószínűsége, lévén, hogy az év egyik legtöbb munkával járó időszaka pontosan ezekre a napokra esik.

– Mindegy – mondta Nóri, – én már elvállaltam, nem mondom vissza, az biztos.

– Hát akkor csakis egy keddi nap jöhet számításba – feleltem -, mert mindig a kedd a hét legkönnyebb napja.

– Ez pont egy keddi nap, anya – mondta a lányom, és ezzel a vita le volt zárva.

Amint közeledett a kitűzött nap, egyre többször előkerült a kérdés: mi legyen a keszthelyi program? Valamiféle játékos városnézés kellene feladatokkal, ezt így szokták. Legyen, mondjuk, öt vagy hat állomás – nincs sok idő -, mindegyik állomáson legyen valami feladat. Négy csoportban fognak “dolgozni”, lehetőleg ne keresztezzék egymás útjait.

– Ebben az esetben – mondtam -, valamiféle kört kel kitalálnunk, a kör egy-egy pontján helyezkednek el az állomások, mindenki sorban halad, de más-más állomáson kezdenek, így aztán nem találkoznak össze.

Hamar kitaláltuk az állomásokat is:

1. Fő tér, Festetics György szobra
2. Helikoni emlékmű a parkban
3. Keszthely felirat a Balaton-parton
4. Egy fagyizó a visszafelé vezető úton
5. A zsinagóga a sétálóutcán
6. Végállomás: a kastély parkjában a szökőkútnál

Induláskor, a Fő téren minden csapat kapott hat borítékot, amelyet meghatározott sorrendeben szabadott kinyitniuk, mindig a következő állomáshoz vezető út szerepelt a térképen, illetve az állomáshoz kapcsolódó feladat.

A leírás szerint a csapat tagjai a térkép alapján találnak egy jóképű fickót egy padon (Nóri középiskolája előtt), aki sem mozogni, sem beszélni nem tud, mellé kell ülni, és képet készíteni vele – majd elküldeni Nórinak. Festetics György szobráról van szó a feladatban, és nagyon jópofa képek születtek.

A zsinagóga felfedezése igazi kihívás, a sétálóutcán kell megtalálni úgy, hogy az ember bemerészkedik egy csukott kapun, majd elmegy az udvar végére. A Helikoni emlékmű a parkban bújik meg, itt az emléktábla feliratára vonatkozott a kérdés, a választ sms-ben küldték a csapatok Nórinak.

A fagyizás sem okozott nehézséget…

Végül pedig a kastélyban, ennél a szökőkútnál találkozott a csapat.Egy gyors ebéd után jöttek is az üzembe, ahol rapid oktatást tartottam a technológiai sorrendről, és néhány szabályról. A kételkedőket megfelelő számú sodrófával fenyegettem meg.A feladat a következő volt: rugelachot, és egy tortát kellett készíteni.A csapat lelkesen dolgozott.És hamarosan el is készültünk mindennel: kisültek a rugelachok……elkészült a torta.

Már csak a kóstolás maradt hátra.

Az elégedett hümmögések után a csapat összeállt egy közös fotóra, majd elindultak vissza Budapestre. Jó kis program volt, vidám társaságot láttunk vendégül, remélem, ők is élvezték:)

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)