Szomorú története van ennek a keksznek.
Lányom munkatársát, aki egyben barátnője is, fájó tragédia érte: 26 hetes terhesen elvetélt, elvesztette a kisbabáját. Ráadásul több előző vetélést követően, és most már mindenki nagyon bizakodó volt, hogy ez a baba élve fog megszületni.
Ráadásul, az utolsó napig a babával rendben is volt minden, erős szívhang, minden normális, aztán hirtelen megváltozott minden.
Kisfiú volt.
Az anya, az apa gyászol. Azon túl, hogy együtt sírunk velük, mit lehet ilyenkor mondani? Bár több banális, sőt, egyenesen buta választ hallottam már az örök kérdésre – miért? -, nekem nincs szívem közhelyeket puffogtatni. Nem tudom, miért.
Mit tehetünk, ha a közvetlen környezetünkben hasonló tragédia ért valakit?
Rendkívül tapintatosan közeledjünk, és tartsuk tiszteletben a szülők gyászát – számukra a magzat elvesztése egyenlő egy már megszületett gyermek elvesztésével. Idő kell. Kinek kevesebb, kinek több idő. Törődés – együttérzés, beszélgetés, remény.
Ezt teszi a lányom is, látogatja barátnőjét, visz neki ezt-azt – most engem kért meg, hogy egy csinos fémdobozba készítsek kekszeket. Erre esett a választásom, mivel sok időm nem volt, de emlékeimben úgy élt, hogy ez – egy barátom szavaival élve – “jó kis takarmány”.
50 dkg liszt
30 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojássárga
fél cs sütőpor
csipet só
2 ek kakaópor (cukrozatlan, természetesen)
2. Kettévesszük a tésztát, az egyikbe belegyúrjuk a kakaóport.
3. Egyforma téglalappá nyújtjuk mindkét tésztagombócot, majd egymásra helyezzük és feltekerjük. Hűtőbe tesszük fél-egy órára.
5. 180 fokos sütőben (előmelegítettben) kb. 10 percig sütjük a kekszeket.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)