Be kellett bizonyítanom, hogy cukrász (is) vagyok

• maimoni
• 2017-05-24

A dilettantizmus és az értetlenkedés nagyon fel tud bosszantani. Olyankor kihívásnak érzem, hogy ráébresszem az értetlenkedőt, hogy nincs igaza, hátha levonja a tanulságot, és máskor körültekintőbben jár el – például munkavégzése során.

Mindjárt világos lesz, miről beszélek.

Többször volt már tanulóm az üzemben, felnőttképzésben résztvevők, mivel ott nem szükséges, hogy a gyakorlati oktató mestercukrász legyen. Mert én nem vagyok az. Soha nem volt semmi probléma, egészen mostanáig: jelentkezett egy fiatal lány, hogy nálam szeretné tölteni a gyakorlatát. Beleegyeztem, és átküldtem a szükséges papírokat, így a végzettségemet igazoló érettségi bizonyítványt. Így néz ki:

A lány beadta az oktatást végző intézmény – ahonnan már egyébként volt tanulóm egy éve – titkárságára, ahogy kell. Aztán egyszer csak rémülten hívott, hogy baj van. Nem fogadják el a papíromat, mert nem szerepel benne, hogy cukrász. No, mondtam erre, akkor hívd fel őket, és magyarázd el, hogy abban a képzési rendszerben ami még 91-ben is tartott, szakközépiskolásként nem egy, hanem egyből négy szakmát kaptunk mi, akik a vendéglátó szakközépben végeztünk: szakács, cukrász, felszolgáló és vendéglátóipari eladó (azaz pultos). Tehát a bizonyítványom nem kevesebb, mint egy szakmunkásképzőt végzett cukrászé, épp ellenkezőleg, több – bár erről nyilván lehet vitatkozni, ha a képzések minőségét vizsgáljuk. Mindenesetre tény, hogy négy szakma több, mint egy. 

Felhívta őket, elmondta, de ez nem segített.

Jó, mondtam neki, add meg a számukat, akkor én is beszélek velük.

Felhívtam az ügyintézőt. Udvariasan bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy mégis, mi a probléma a papírommal.

– Hát az, hogy nem szerepel benne, hogy cukrász.

Vettem egy nagy levegőt, és elmagyaráztam az ügyintézőnek is azt, amit előzőleg a lánynak. Hogy tudniillik a nagy OKJ-s rendszer előtt így vettek egy kalap alá több szakmát.

– Hát rendben van, de honnan tudhatjuk, hogy ön cukrász, hiszen ez nem szerepel a bizonyítványában…

– Nem találkoztak még ilyen típusú bizonyítvánnyal?

– De, és nem is fogadtuk el.

– Nagy hibát követtek el, ugyanis újra csak azt tudom mondani, hogy a “vendéglátóipari”szakképesítés akkoriban ezeket a szakmákat jelentette. És Önökön kívül a NÉBIH, a kormányhivatal, és mindenki más elfogadta, sőt, egy éve még Önök is elfogadták.

– Hát nem tudom… És esetleg nem dolgozik Önöknél valaki, aki cukrász?

– ÉN_VAGYOK_A_CUKRÁSZ!

Nem taglalom tovább, még mentünk néhány kört, és ugyanígy elbeszéltünk egymás mellett. Úgyhogy innentől becsületbeli ügynek tartottam az összes valaha volt vendéglátóipari végzettséggel rendelkezőért is, hogy bebizonyítsam: igenis, cukrászok is vagyunk.

Bementem egykori alma materembe, és az igazgató-helyettest kértem meg: adjon igazolást a végzettségemről. Nem ment olyan egyszerűen, mint gondoltam, lévén, hogy a bizonyítványomban hivatkozott 1985. évi I. törvényt már hatályon kívül helyezték, és sehol sem volt fellelhető. De pár nappal később a birtokomban volt, és büszkén lobogtattam:Hát ennyi év után, íme, most már semmi kétség. Talán az ügyintéző hölgyet is sikerül meggyőzni.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)