Eljött a pont, hogy őszintén sajnálom azt, hogy én magam nem férek bele egy borítékba, és nem utazhatom körbe úgy a Földet, mint Hunor, a kalandozó magyar. A kisróka január 5-én kelt útra, hogy egy év alatt annyi helyen megforduljon, amennyin csak lehetséges, és már most annyi kalandban volt része, hogy úgy érzem, szívesen cserélnék vele.
Akik még nem hallottak erről a kis játékomról, azok kedvéért mondom: a plüssállat a blog olvasói között utazik kézről-kézre – mert magyarok mindenhol vannak -, nem azért, mert hogy ez önmagában olyan hű de jó, hanem azért, hogy akinél éppen állomásozik Hunor, az fotók segítségével mutasson meg annyit a lakóhelyéből, környezetéből, amennyit gondol, amennyit fontosnak érez, vagy amire éppen lehetősége van.
Hunor tőlünk, Gyenesdiásról Érdre, majd Solymárra ment, onnan kiugrott Bécsbe, visszatért Budapestre, majd egészen Új-Zélandig, Aucklandig repült; onnan haladt tovább Melbourne-be, ahol Réka, Imre, Lili és Nóra várta. Persze, azért volt némi izgalom az utaztatásnál: Új-Zélandról szerda-csütörtök körül kellett volna Hunornak az ausztrál városba érkeznie, de csak következő hétfőn ért oda.
Hát, nekem már az is megfordult a fejemben, hogy soha nem kerül elő. Hogy kész, a Magyar Postát megúszta, de a két ország valamelyik postája meg mégis elkeveri… Mert hát innen azt mondjuk, hogy Ausztrália csak egy köpésre van Új-Zélandtól, de azért az mégis csak 1500 kilométer. A lényeg az, hogy egyszer csak jött az üzenet Rékától: Hunor megvan, megnyugtatására egy kollégája várta.
Átadom a szót Rékának, legyetek részesei ti is a melbourne-i kalandnak.
Mindenek előtt köszönjük a lehetőséget, hogy megmutathattuk Hunornak Melbourne-t, nagyon érdekes kaland volt! Melbourne több mint 4 millió lakosú, elképesztően nyüzsgő nagyváros, mindig történik valami érdekes, színes, nyitott és abszolút multikulturális. Építészete durván eklektikus, a modern beton épületek és a 100 éves faház simán megférnek itt egymással. Rengeteg a látnivaló, így képtelenség róla keveset írni. A következő fotókon láthatóak Melbourne legfontosabb látnivalói, érdekességei, aki ide eljön, az tuti megnézi, megtapasztalja, ezért is tartottuk fontosnak ezeket megörökíteni.
A következő képek a tengerparton készültek:
Két kép készült Sovereign Hill kapujában (sajnos bemenni most nem volt időnk vele), másfél órára Melbourne-től. Ausztrália és az aranyásás mindenki tudatában egybenőtt. Ennek a (még ma is létező) meggazdagodási reménynek állítottak csodálatos emléket egy városrész megőrzésével, mely a 100-150 évvel ezelőtti poros aranymosó városkába visz vissza. A szobor egy aranyásót ábrázol az elmaradhatatlan ásóval, aranymosó tálcával és a juhászkutyával.
Két kép a Luna park (vidámpark) bejáratánál:
Következik a St Kilda Beach, általában rengeteg járókelő, kutyasétáltató, kocogó jár arra.
Hunor elment az általános iskolába a lányainkért. 🙂 Itt az udvaron várta őket, háttérben a szigorúan egyenruhás gyerkőcök. Köszönjük, hogy a részesei lehettünk Hunor kalandjainak! Sok szeretettel,
Réka, Imre, Lili és Nóra
Nos, gondolom, ha végignéztétek a képeket, értitek, miért is sóhajtozom annyira amiatt, hogy nem férek bele egy borítékba… Hunor utazik tovább Canberrába, legközelebb az onnan érkezett fotókat mutatom meg.
Íme a térkép, ahol nyomon követhetitek, merre járt a kisróka:
Kövessétek Hunort a Facebookon is!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)