Négy tipp, hogy ne rontsd el a vállalkozásodat már az elején

Nem túl régóta gyűröm ezt a pályát, csupán negyedik éve vagyok vállalkozó, de most jutottam el arra a pontra, hogy felismertem, mit is csináltam rosszul már az elejétől kezdve. Te megteheted, hogy az első perctől e hibák nélkül vezeted a vállalkozásodat, amivel sok időt, pénzt, feszültséget spórolhatsz meg magadnak. Móni tanácsai következnek.1. Azzal kezdd, hogy külön telefont, vagy telefonszámot vezetsz be a vállalkozás számára.

Persze és naná, hogy az én számomat adtam meg mindenhol, mindenkinek. Persze, hogy örültem minden megrendelésnek, még akkor is, ha olyan időben érkezett, amikor már mondjuk nem a munkával kellett volna foglalkoznom, hanem esetleg a családommal, magammal, a kutyával, mindegy, de NEM A MUNKÁVAL. Ugyanis ahogy a vállalkozás növekszik, fejlődik, eljön az a pont, amikor már nem vagy rászorulva arra a szombat este jövő megrendelésre, sokkal inkább arra a néhány órára, amikor muszáj kikapcsolódnod a munkából ahhoz, hogy ne emésszen fel, ne temessen maga alá, és ne rombolja szét a magánéletedet.

Valamiért sokan nem gondolják, hogy egy vállalkozónak is van szabadideje (vagy szeretné, hogy legyen), hogy ő sem dolgozik non-stop. Legutóbb szombaton délután talált meg valaki; a telefont is csak azért vettem fel, mert bár csak számot írt ki, de amióta lecseréltem a telefonomat, nem mentődtek át a régi számok, ki tudja, gondoltam, valami régen hallott ismerős az. Szóval, felvettem. Félénk női hang a túloldalon, nem tudom, ki volt, nem is mutatkozott be, csak kicsit zavartan megkérdezte, én vagyok-e a Móni, és hogy nem tudnék-e a következő hét egyik napjára tortát sütni neki. Egy pillanatig gondolkodtam, mit válaszoljak, és csak annyi csúszott ki a számon, hogy muszáj ezt most? Könyörgöm, szombat délután van… – Jójó, akkor majd máskor – mondta erre ő, gyorsan letette, és tudtam, hogy valószínűleg nem fog többet hívni. Sajnálom szegényt, remélem, nem haragszik, de egyszerűen védenem kell a szabadidőmet. Rendkívül nehéz, főleg olyanoknak, akik munkamániára hajlamosak – khm -, mert élvezik, amit csinálnak, legalábbis sokáig. Ha azt szeretnéd, hogy megmaradjon a munkáddal kapcsolatos pozitív hozzáállásod, hogy ne utáld meg az egészet, válassz el időt a pihenésre, és ne hagyd, hogy zavarjanak.

2. Merj és tudj nemet mondani.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy van az az élethelyzet, amikor minden ezer, netán száz forint is nagyon sokat számít. Én is így kezdtem a vállalkozást, semmi befektetni való pénzünk nem volt, ami bejött, abból vettük az alapanyagot, egy kis kaját magunknak, megsütöttem a tortákat, másnap kifizették, és ment elölről ez a műsor. És ha egy megrendelő este tízkor telefonált rám, hogy Móni, ne haragudj, elfelejtettem tortát rendelni holnapra, de legalább kettő nagyon-nagyon kéne, mert minden elfogyott, akkor a férjem minden tiltakozása ellenére nekiálltam, és éjfélig, egyig megcsináltam; azzal védekeztem, hogy NAGYON kell az a pénz, ami ebből bejön. A renitens rendelő reggel vihette a kész tortáit. Csakhogy ezzel azt értem el, hogy a renitens rendelő úgy maradt. Mert tudta, hogy “a Móni úgyis megcsinálja”, ezért aztán viszonylag rendszeressé vált, hogy – felvállalva férjem rosszallását – az éjszaka az üzemben talált. Mígnem egyszer, egy éjjeli órán valamiféle megvilágosodás ért, hogy hát hülye vagyok én?! Más trehánysága miatt én ne aludjak? És elkezdtem nemet mondani. Nehéz volt eleinte, de ma már elég jól megy. És nincs lelkiismeret-furdalásom. Mert bármilyen furcsa, eleinte volt. Hogy szegény vendégeknek nem lesz sütijük. Hogy most mi lesz…?  Mindenki túlélte. És megtanultak időben rendelni.

3. Ne darabolódj szét.

Nemrég egy táskákat készítő kisvállalkozás honlapján nézegettem, és ott láttam ezt a roppant fontos megjegyzést: “a táskákat csak ebben a méretben, színben, anyagból tudjuk elkészíteni, módosításokat nem áll módunkban végrehajtani. ” Ez nagyon fontos: döntsd el az elején, hogy igazodni akarsz-e az egyedi igényekhez, és megmaradsz a kis mennyiségű terméknél, vagy nagyobb mennyiséget akarsz készíteni az adott termékből, mert akkor egy idő után kezelhetetlen lesz a “nekem egy kicsit kisebbet, rózsaszín bigyusszal, ezüst fityegővel légyszi…”-féle igények tömkelege.

Én tortákat készítek. Pontosabban mi, a kollégáimmal. Elsősorban kávézók számára, de az idő hozta, hogy akik a kávézókban megismerték és megszerették a süteményeket, privátban is rendelnek ilyen-olyan alkalmakra, egyenesen tőlem. Eleinte belementem a “kicsit kisebb, de magasabb”, vagy “éppen ugyanilyen legyen, csak még vonjátok be marcipánnal”, vagy “ne legyen benne barack, csak eper” kérések teljesítésébe, de aztán volt, hogy majdnem sírtam, miért is voltam ennyire bolond, mert a sok külön kérés teljesen szétszabdalta a munkát. Egy-egy féle tortából sokszor 6-ot, 8-at készítünk, így lehet elkészíteni 8 óra alatt 80-at, mert ha az a 80 darab 80 féle, akkor két napig is el lehet vele dolgozgatni. Na most, ha a következő napra elő van ugyan irányozva a banános csokitorta, de a megrendelőnek kicsit kisebb, de nem ét-, hanem tejcsokis, meg banános helyett epres kell, akkor az már nem az a torta, hanem egy egészen másmilyen. És akkor nem lehet szép sorban a többivel együtt készíteni, hanem teljesen külön kell vele foglalkozni. Ilyesmit akkor érdemes elvállalni, ha 1. hajlandóak kifizetni a különmunka árát, 2. belefér a munkaidőbe, vagy 3. annyira kedves neked az illető, hogy megteszed, amit kér, még ha nem is igazán éri meg neked – mert ilyen is van.

4. Ne bonyolódj bele a kedvezmények csapdájába.

Nyilván, azt is meg kell gondolni, az ember hova pozicionálja a terméket az árral – de ha már valahova tetted, ragaszkodj hozzá. Te tudod, mennyi munka, szenvedés, könny és verejték van a létrehozásában, mennyit ér – ha valaki azt mondja, drága, ne érdekeljen. És nagyon gondold meg, elkezded-e az “ismerősöknek olcsóbban”-játékot, mert könnyen sértődés lehet belőle. Mondjuk, Géza jó barátod, ezért neki odaadod háromezerért a nyuszifarok kulcstartót. Sanyi is rendel egyet. Sanyi neked nem barátod, ellenben Gézával jóban vannak. Sanyi tudja, hogy Gézának háromezerért adtad a kulcstartót, és csúnyán fog nézni rád, hogy tőle négyezret kérsz – holott mondjuk az ára igazából ötezer… Nehéz ügy ez, de a legjobb tisztán játszani. Annyi, amennyi. Barizni meg lehet máshogy. Nem véletlenül tartja magát régóta a mondás, hogy “a hosszú barátság alapja a pontos elszámolás”.

Hát ennyit mára Móni tanácsaiból.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)