Hogyan működhet a háztartás cseléd nélkül…?

1934-ben már a második kiadását érte meg a Magyar úriasszony háztartása című könyv, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti szövetsége – mert ilyen is volt – adott ki. A kötetet Szegedy-Maszák Aladárné és Stumpf Károlyné, a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége elnöke és alelnöke szerkesztette, méghozzá olyan céllal, hogy „minél több örömöt, megnyugvást és békét vigyen a családokba”.

Az 1930-as években jelentős életmódbeli változás következett be először a budapesti és a városi lakosság életében, ami aztán elhatott a falvakig is. A háztartások egyre nagyobb százalékát látták el árammal, vezetékes vízzel és gázzal. Megjelentek – bár áruk miatt lassan terjedtek – a különböző, háztartási munkát megkönnyítő gépek. A gazdasági élet változásai miatt egyre kevesebben engedhették meg maguknak, hogy cselédet tartsanak, így az otthoni munka java a háziasszonyokra maradt.

Cselédek Budapesten.

Ezért is váltak olyan népszerűvé a tanácsadó könyvek, amelyek szerzői már az előszóban felhívták az olvasók figyelmét a gazdasági helyzetre, amely a háziasszonyoktól ez eddigieknél még nagyobb körültekintést, szigorúbb költségvetési fegyelmet követel. A fent említett kötet egyik szerzője is kiemeli, hogy „a mai viszonyok mellett azonban, jobban mint valaha tisztában kell lennünk azzal, hogy a háztartásvezetés jó megoldása nemcsak a háziasszony gyakorlati készségeiben nyilvánul meg, hanem a lelki rátermettségen kívül igenis a szellemi tudásban és az elméleti szaktudásban is.” A könyv hosszan taglalja, milyen legyen a korszerű konyha, értekezik a gáz és a tüzelőanyag alkalmazásáról, a villamos áram takarékos felhasználásáról. Kifejti a háztartás nemzetgazdasági jelentőségét, tanácsot ad a jövedelem beosztására, a háztartási könyvelés végzéséhez, sőt, háztartási leltár készítéséhez is. Segítséget nyújt a konyha felszerelésében, étrendek összeállításában, készítésében, azt is megtudhatjuk, miből álljon egy szerény, modern kelengye.

A szerzők külön fejezetet szenteltek a cselédnélküli háztartás vezetésével kapcsolatos tanácsoknak, amely a középosztály egyre szélesedő rétegében vált aktuálissá. „Hogyan végez el tehát minden házimunkát egy olyan háziasszony, kinek férje és 2 gyermeke van?” – teszi fel a napjainkban már humorosnak ható kérdést a fejezet írója, különös tekintettel arra, hogy a harmincas évek középosztályának családjaiban többnyire még mindig csak a férj dolgozott, az asszony otthon volt, és igyekezett jól beosztani a jövedelmet. A következő oldalakon megtaláljuk az iménti kérdésre a választ: első feltétel, hogy a feleség tudjon főzni, takarítani, mosni, varrni, vasalni, értsen minden házimunkához, és tudja beosztani az időt és a munkát. Emellett legyen betegápoló, ugyanakkor vigyázzon saját egészségére, hisz rajta múlik az otthon harmóniája.

Ma is követendő tanács a munkabeosztás ajánlása: „az édesanya sohase szoktassa arra családtagjait, hogy mindent ő végezzen el helyettük. Pl. a cipő- és ruhatisztítást, este lefekvés előtt végezze el minden nagyobb családtag önmaga. Szoktassa a családtagokat arra, hogy mindent a helyére tegyenek, így reggel nincs kapkodás és egyenetlenség, nincs hajsza egy-egy harisnya, nadrág, szalag stb. után, ez időveszteséget jelent s nem egy családnál idézett már elő az ilyen rossz reggeli hangulat rossz napokat is.”

A fejezet szerzője kétszobás lakásban élő négytagú családot hoz példaként, s leszögezi, hogy mind a két szoba hálószoba (is) legyen, mert az kívánatos, hogy a gyermekek a szülőkkel ne aludjanak egy szobában; azonban, ha a gyerekek különböző neműek, a lány az anyjával, a fiú az apjával aludjon – ami azért, lássuk be, nem igazán házasságbarát megoldás.

No de mi történjék akkor, amikor az apa a hivatalba, a gyerekek pedig az iskolába mentek? A háziasszony is lásson munkához, természetesen, s az ebédlőt, amely éjjel hálószoba volt, alakítsa nappalivá. Szellőztessen, takarítson, azonban takarítás közben is tartson rendet, hiszen „sohasem tudhatjuk, nem jön-e véletlenül látogató, s ha az esetleg még jobb ismerősünk is, megróhat a rendetlenségért.” Következhet a bevásárlás – lehetőleg 2-3 napra előre -, azzal a kis figyelmeztetéssel, hogy ha vásárlás közben ismerőssel találkozik a háziasszony, ne időzzék vele sokat, jusson eszébe, hogy mindkettőjüket várja otthon a munka. Hazatérve nekiláthat a főzésnek, szem előtt tartva, hogy mikorra kell az ebéd: ha a férj 2 óra után érkezik, akkor ebédeljen a család – ha egy órakor esnek haza éhesen a gyerekek, várjanak. „Nem olyan nagy baj, ha kissé várakoznak, annál jobb étvággyal fognak enni.”

A napi kétszeri, többféle meleg étel készítése alól már felmentik a kor hölgyeit, nem is csak az anyagiak miatt, hanem mert felesleges erő- és időpazarlást jelent. Hiszen, ha „délben majdnem egy fáradsággal és tüzelőanyaggal annyi főzeléket készítünk, hogy vacsorára is kerüljön belőle, s a főzelékre, ha délben húst, s vacsorára – mondjuk töltöttzsemlyét, vagy bundáskenyeret, vagy burgonyakrokettet teszünk, sokgyermekes családnak kiadós, változatos, és főleg takarékos étrend állítható össze.”

A szerzők napirendet javasolnak a háziasszonyok számára, felhívják a figyelmet a háztartási könyvelés fontosságára, és óvva intik az olvasót a túlköltekezéstől, a kölcsönök felvételétől, a teljes jövedelem elköltésétől. S persze tudják azt is, hogy az otthoni feladatok egész embert kívánnak:

„Ilyen munkateljesítmény után, ugye fáradt vagy estére, kedves háziasszony? És van-e egész napi munkád után kedved, türelmed, hogy szeretettel szólj uradhoz, gyermekeidhez? Van-e időd és kedved urad homlokáról a gond felhőjét eloszlatni, őt vigasztalni, gondját enyhíteni? Van-e időd és kedved a gyermekeket este lefekvés előtt még egyre-másra figyelmeztetni, lelkükkel törődni, ha egész nap testi jólétükkel voltál elfoglalva? Van-e még puhasága kidolgozott kezednek, mellyel megsimogathatod őket, hogy kedveset, szépet álmodjanak? Van-e erőd, hogy utolsó légy a lefekvésben, miután a fekvőhelyét mindenkinek elkészítetted? Ez a napról-napra, évről-évre való egyforma munka nem öregített meg testileg, lelkileg? Nem! mert igenis van erőd, van kedved, van puha két kezed, van időd mindenre, mert van hited és bizodalmad és erős akaratod! Mert egyedül a hit az, amely erőt ad, ha netán fogyatkoznék benned, vigasztal, ha elcsüggedsz, megszépít, mert glóriával vonja be asszonyi hivatásodat, hisz azokért dolgozol, kiket a Mindenható a földi élet bajainak, nyomorúságának elviselésére, örömére, boldogságra neked adott.”