A szívvel készült kenyér

Kezdetben volt a kenyér. A kenyér. Amikor azt mondták valakinek, ugorj le, fiam a boltba kenyérért, nem volt kérdés, mit kell hozni. Aztán egyszer csak elkezdett bővülni a paletta, s mire körülnézett, a rutintalan vásárló nem ismerte ki magát a kenyérféleségek erdejében. Vajon melyik a finomabb? A fehér? A rozs? A magos?

Nos, egy kőszegi legenda is elmesél egy olyan esetet, amikor a városban pihenő Károly Róbert király ilyen megmérettetés elé állította az ország pékmestereit. Kihirdette, hogy aki a legízletesebb kenyeret süti, azt bőségesen megjutalmazza, és kitüntetésként még a kőszegi vár pékje is lehet.

Sütöttek is a pékek finomabbnál finomabb kenyereket, cipókat. Amíg a király sorban kóstolgatta azokat, a mesterek a vár udvarán izgatottan várták az eredményt. Közben össze is szólalkoztak egymással.

– Biztos, hogy az én kenyerem ízlik majd a legjobban a királynak! A barna kenyérnél nincs finomabb! – kiáltotta az egyik. – Micsoda?! Barna kenyér? Hát az meg milyen? A friss, falusi, fehér kenyér ám az igazi! – harsogott a kis falusi pék hangja. – Hova gondol kend? Tán’ azt hiszi, hogy az én tökmagos cipómnál tud valaki is ízletesebbet készíteni?! Olyan nincs! – vágott vissza egy harmadik.

Egyre több mester vitázott, s mind a sajátját dicsérte. A királyt már nagyon zavarta az éktelen lárma, veszekedés.

– Uraim, csillapodjanak! – szólt rájuk erélyesen. – Látom, hogy nem szívből készítették a kenyereket, hanem csak a dicsőségért, jutalomért! Ott, az a néhány ember, aki nem vitázott, ossza csak szét péksüteményeit a város lakói között! Ők maradhatnak, a többinek fel is út, meg le is út! Hordjátok el az irhátokat! Ilyen öntelt, beképzelt emberekre nincs szüksége Róbert királynak! Mielőtt azonban szégyenszemre elmentek innen, előtte hordjátok a Szabó-hegy lábához portékáitokat! Így aztán mindenkinek eszébe jut majd, hogy a nagyképűség, öndicséret nem vezet jóra. A „kenyérhegy” majd erről árulkodik.

Azóta a halomba rakott kenyerek megkövesedtek, benőtte őket a fű, fa, bokor. Állítólag Kőszegen azóta nevezik ezt a helyet Kenyér-hegynek.

Ebből is kiderül, hogy a legfinomabb kenyér az, ami szívvel készül…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)