Ferenc József és Erzsébet királyné életéről rengeteg információnk van, gyermekkoruktól halálukig sok-sok tény, adat, és rengeteg legenda is fennmaradt. Tudjuk például, hogy a császár ízlés dolgában az egyszerűséget kedvelte, és azt is, hogy felesége örökös fogyókúrát tartott – hiszen ő is csak nőből volt…
Erzsébet királyné híres volt karcsúságáról, 172 centis magasságához mindössze 50 kilót nyomott, derékbősége a szülések után sem haladta meg az 50 centit. Nemcsak diétázott – roppant egészségtelenül egyébként, vagy csak tejet, vagy csak narancsot fogyasztva – de odafigyelt a mozgásra is: sokat lovagolt, és tornatermet is kialakítottak számára a kastélyban. Ugyanakkor voltak kedvenc ételei, amelyekről nem mondott le: rajongott a fagylaltért, leginkább az ibolyafagyiért, szerette a tortákat, édességeket, a szilvás gombócot; állítólag ő maga is kiválóan főzött, és saját receptes könyve volt.
Ferenc József szerette az egyszerű ételeket, kedvence a húsgombóc leves és a tányérhús, a táfelspitz volt. Nem rajongott a híres, drága borokért, inkább a jó bécsi sört részesítette előnyben. Legtöbbünknek azonban a desszertek jutnak róla eszébe: a palacsinta, a császármorzsa, az isler. A morzsával, azaz a Kaisersmarnnal kapcsolatban több legenda is él, némelyik már-már népmesei elemeket is tartalmaz. Az egyik szerint a császárt orvosai diétára fogták, amit napközben be is tartott, ám az éj leple alatt a konyhába osont, és ott palacsintát akart magának készíteni. Tapasztalatlansága miatt azonban a kísérlet nem volt sikeres, a tészta nagyon vastag lett, majd szét is szakadozott; mivel azonban az éhség nagy úr, az uralkodó meghintette porcukorral a végeredményt, elfogyasztotta, és megállapította, hogy ez bizony jó – s onnantól rendszeresen felkerült az étel a császári asztalra. A másik sztori szerint a császárné kérte meg az udvari szakácsot, hogy lepje meg őt valami könnyű édességgel. Azonban nem igazán sikerült eltalálni Erzsébet ízlését, aki bosszúsan panaszkodott erről férjének. Ferenc József, hogy igazságot tegyen, megkóstolta a süteményt, és onnantól egyik kedvence lett. A harmadik történet azt meséli, hogy az uralkodó egy vadászat alkalmával betért egy parasztházba, és megkérte a háziasszonyt, hogy készítsen neki valami ennivalót. Az asszony az omlett mellett döntött, ám – valószínűleg izgalmában – elrontotta, és amikor megfordította, az darabokra esett. Kínjában tovább sütötte a darabokat, majd meghintette porcukorral, és így tálalta fel, az uralkodó pedig roppant elégedett volt a végeredménnyel.
A másik édesség esetében vitán felül áll, hogy keletkezésének helyszíne az osztrák fürdőváros, Bad Ischl. Ide utalták orvosaik a gyermektelenségtől szenvedő Ferenc Károly főherceget és feleségét, Zsófia főhercegnét, sókúrára. Hogy valóban a kúra volt-e hatásos, vagy csupán a pihenés és a környezetváltozás, azt nem tudjuk, de az tény, hogy a szomorú időszaknak vége szakadt, és sorra jöttek a gyerekek. Elsőként Ferenc József született meg, aki aztán annyira megszerette a vidéket, hogy Bad Ischlt tette meg hivatalos nyári rezidenciájává. Itt jegyezte el Erzsébetet, és itt kóstolta meg először az Ischler Törthent, tortácskát, amely a legendás Zauner cukrászda mestere, Richard Kurth alkotása volt. A ma is működő cukrászdában megkóstolható a sütemény kétféle verzióban: csokikrémmel töltve, csokival bevonva, vagy lekvárral töltve, kávés bevonattal. Az eredeti receptet hétpecsétes titokként őrzik.
A császármorzsa receptje
Hozzávalók:
80 dkg liszt
6 tojás
8-10 dl tej
20 dkg vaj
25 dkg cukor
mazsola
1 citrom reszelt héja
A tojások sárgáját 20 deka cukorral, meg 10 deka puha vajjal habosra keverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a tejet, több részletben, váltakozva, a citromhéjat és a mazsolát is, majd simára keverjük.
Fél órán át pihentetjük.
Előmelegítjük a sütőt 210 fokosra.
A fehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük, és a masszába forgatjuk. A maradék vajjal vastagon kikenünk egy mély tepsit, amely elég nagy ahhoz, hogy ezt a rengeteg masszát befogadja.
Sütni kezdjük, majd kb. 15 percenként alaposan átforgatjuk. Szépen szét fog esni, csak várjuk ki: nagyjából egy óra alatt éri el a kívánt állagot. Melegen, porcukorral meghintve baracklekvárral tálaljuk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
minden nagyon szép,minden nagyon jó,mindennel meg vagyok elégedve…