Minden időszaknak megvannak a kedvenc tortái. Nyáron a friss gyümölcsös, könnyű sütiket keressük – joghurtosat, túrósat, vagy akár egy jó Pavlovát sok-sok málnával, eperrel, ami van – ilyenkor ősszel meg egyre inkább előtérbe kerülnek a karamellás, csokis, tömény finomságok.
Ennek a sütinek az az érdekessége, hogy nem én készítettem, hanem nagyobbik lányom, Nóri, aki annak ellenére, hogy Budapesten él, dolgozik, szerencsére még gyakran hazajár, én pedig egyre többször elgondolkodom azon, hogy vajon meddig élvezhetjük még mind a négyük társaságát egyidejűleg. Mert azt talán csak futólag említettem, hogy Bálint is elköltözött, Pécsett folytat jogi tanulmányokat, nagyon élvezi, és még ugyan ő is hazajön szinte minden hétvégén, na de ki tudja, meddig? Mindössze két gyerekünk maradt hétközben, mert azért Zsófi és Bence még itt vannak, és hát az a helyzet, hogy csend van a házban. És nekem ez furcsa. Próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy hamarosan elérkezik az idő, amikor mindenki kirepül, és hogy ez a normális, ennek így kell lennie, de addig is, élvezem azokat a hétvégéket, amikor együtt a család.
Hozzávalók a tésztához:
2 tojás
¾ bögre olvasztott vaj
1 bögre cukor
1 ½ bögre liszt
1 alma pucolva, kis kockákra vágva
1 tk fahéj
fél cs sütőpor
csipet só
fél vaníliarúd kikapart magjai
A krémhez:
4 dl habtejszín
40 dkg krémsajt
2 ek cukor
1 tk fahéj
¾ bögre karamell*
*A karamellhez:
20 dkg cukor
3 dl tejszín
5 dkg durvára tört dió
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)