Na jó, nem annyira, mint amikor a piacon az árus nem tájékoztatott, hogy a tőle vásárolt csoportos tuskógombát csak minimum húszperces párolás után lehet megenni a termolabilis méreganyag miatt, így aztán amolyan kisebb gombamérgezésen estem át. Vagy, amikor kiderült, hogy néhai apósomtól ajándékba kapott áfonyalekvár valójában kerti csucsorból készült, ő amerikai áfonya néven termesztette a növényt, utánajártam, hát kiderült, hogy az is mérgező…
Most egy számomra új gyümölcsbe futottam bele az egyik boltban; itt vidéken nem vagyunk mi annyira eleresztve gyümölcs- és zöldségkülönlegességek terén, így aztán biztosan sokaknak nem kell már bemutatni a hozzánk most elérkezett, és momentán krémalma néven kapható zöld héjú termést. Alexandra például már 2010-ben írt róla, hát, némileg le vagyok maradva.
Latin neve Annona cherimola, ha angolul keresünk rá, akkor cherimoya néven találjuk meg, magyarul emlegetik ugyanígy, cserimojaként, de hívják csirimojónak, meg kirimojaannónának. Amerikában, Indiában, Olaszországban, Afrikában és Polinéziában termesztik, Peru, Ecuador vidékén őshonos, spanyol közvetítéssel jutott át Európába.
Nagy érdeklődéssel láttam neki: kettévágtam a gyümölcsöt, és kanállal ettem a húsát, ami nagyon finom. Az almáénál azonban jóval nagyobb, kemény, fekete magok akadtak folyton a kanalamba.
Szóval.
Ezek után mondom, hogy a krémalma húsa nagyon finom, de a magokat ne egyétek meg.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)