Néha jólesik egy-egy retro sütit készíteni, kellemes emlékeket ébreszt az emberben, amolyan “amikor én még kissrác voltam”-félét. Az én kedvencem a néger kocka, bár azt hiszem, utoljára tíz éve ettem valami lagziban, és az sem volt az igazi.
Sok esküvőn jártam az elmúlt hónapokban (nem vendégként, hanem mint cukrász), és meg-megkóstoltam a rokonság által odahordott klasszik süteményeket. Az általános véleményem az volt, hogy rosszak. Pedig az energia befektetése megtörtént, ám érezhetően a margarin és a hulala uralta a terepet a vaj és a tejszín helyett. Nem sokkal nagyobb költség, mégis sokkal nagyobb élvezeti érték, szóval egyszerűen nem értem. Nem értem, hogy ha az emberek maguknak sütnek, miért készítenek rosszat, vagy maximum erős közepest, ha már egyszer nekiállnak?
Nem olyan régen hívtak sütiket kócsingolni (coaching), tudom, hogy csúnya szó, mondjuk úgy, hogy megszakérteni és tanácsadni egy szállodába. Ott is az volt az első kérdésem a kóstolás után a cukrászokhoz, hogy miért margarint és hulalát használtok, miért nem vajat és tejszínt? Tulajdonképpen hökkent vállvonogatás volt a válasz, na meg annyi – és itt a lényeg -, hogy: mert mindig így csináltuk.
Hát itt van a baj. Egyszerűen úgy beleivódott két generációba az, hogy “a margarin jó, a vaj rossz”, hogy még egy generáció kell, mire ezt a bolondságot sikerül kitörölni. Úgyhogy, csak azért, hogy e folyamat gyorsításához hozzájáruljak a magam eszközeivel, rögzítem: a vaj JÓ, a margarin ROSSZ! Éppen ezért a mézes krémest sem margarinnal, hanem vajjal készítjük.
És ez nagyon fontos: jó süteményt jó alapanyagokból lehet készíteni. Ugyanez megfordítva is igaz: ha az alapanyag jó, az már fél siker.
Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt
15 dkg porcukor
2 kk szódabikarbóna
5 dkg vaj (lágy)
4 ek méz
1 tojás felverve
5 ek langyos tej
A krémhez:
8 dl tej
10 dkg búzadara
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
kb. 20-30 dkg sárgabarack lekvár
A csokimázhoz:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 ek kakaópor
2-3 ek víz
2. Közben elkezdjük a krémet: a tejből és a darából tejbedarát főzünk. (Nem tudod, hogy kell? Van róla videónk:)) Kihűtjük.
3. Közben kinyújtjuk – ha tortát szeretnénk, akkor kb. 30 centi átmérőjű körré, ha a klasszik változatot, akkor a sütőbe való nagy tepsi méretére – a lapokat, és 170 fokos sütőben kb. 8 perc alatt megsütjük. Ne égessük meg!
4. Befejezzük a krémet: a vajat habosra keverjük a porcukorral, és kanalanként hozzákeverjük grízes masszát.
5. Jöhet az összeállítás: az alsó lapon elkenjük a massza felét. Jöhet a második lap, arra a lekvár. Harmadik lap, massza másik fele, negyedik lap – erre pedig a csokimáz, ami úgy készül, hogy a porcukrot elkeverjük 2-3 ek forró vízzel hozzáadjuk a kakaóport, az olvasztott vajat, és keverjük, keverjük. Ha túl sűrű a máz, egy kevés vizet adhatunk még hozzá, ha híg, akkor kakaóport.
Az alábbi képet az egyik kávézó vendége küldte ezzel a szöveggel: “Én kóstoltam, KÖSZÖNÖM! Nagyon finom volt!”
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
