Néha jólesik egy-egy retro sütit készíteni, kellemes emlékeket ébreszt az emberben, amolyan “amikor én még kissrác voltam”-félét. Az én kedvencem a néger kocka, bár azt hiszem, utoljára tíz éve ettem valami lagziban, és az sem volt az igazi.
Sok esküvőn jártam az elmúlt hónapokban (nem vendégként, hanem mint cukrász), és meg-megkóstoltam a rokonság által odahordott klasszik süteményeket. Az általános véleményem az volt, hogy rosszak. Pedig az energia befektetése megtörtént, ám érezhetően a margarin és a hulala uralta a terepet a vaj és a tejszín helyett. Nem sokkal nagyobb költség, mégis sokkal nagyobb élvezeti érték, szóval egyszerűen nem értem. Nem értem, hogy ha az emberek maguknak sütnek, miért készítenek rosszat, vagy maximum erős közepest, ha már egyszer nekiállnak?
Nem olyan régen hívtak sütiket kócsingolni (coaching), tudom, hogy csúnya szó, mondjuk úgy, hogy megszakérteni és tanácsadni egy szállodába. Ott is az volt az első kérdésem a kóstolás után a cukrászokhoz, hogy miért margarint és hulalát használtok, miért nem vajat és tejszínt? Tulajdonképpen hökkent vállvonogatás volt a válasz, na meg annyi – és itt a lényeg -, hogy: mert mindig így csináltuk.
Hát itt van a baj. Egyszerűen úgy beleivódott két generációba az, hogy “a margarin jó, a vaj rossz”, hogy még egy generáció kell, mire ezt a bolondságot sikerül kitörölni. Úgyhogy, csak azért, hogy e folyamat gyorsításához hozzájáruljak a magam eszközeivel, rögzítem: a vaj JÓ, a margarin ROSSZ! Éppen ezért a mézes krémest sem margarinnal, hanem vajjal készítjük.
És ez nagyon fontos: jó süteményt jó alapanyagokból lehet készíteni. Ugyanez megfordítva is igaz: ha az alapanyag jó, az már fél siker. 
Amint a képen is látható, ez egy tortásított változat. A kávézók, akiknek szállítok 12 szeletbe szelik, mondjuk, azok emberes adagok.
Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt
15 dkg porcukor
2 kk szódabikarbóna
5 dkg vaj (lágy)
4 ek méz
1 tojás felverve
5 ek langyos tej
A krémhez:
8 dl tej
10 dkg búzadara
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
kb. 20-30 dkg sárgabarack lekvár
A csokimázhoz:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 ek kakaópor
2-3 ek víz
1. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk: először a szárazanyagokat keverjük össze, és abba tesszük a vajat, a mézet, a tojást és a tejet. A tésztát négy részre osztjuk, gömbökké formáljuk, és hűtőben pihentetjük legalább fél órán át.
2. Közben elkezdjük a krémet: a tejből és a darából tejbedarát főzünk. (Nem tudod, hogy kell? Van róla videónk:)) Kihűtjük.
3. Közben kinyújtjuk – ha tortát szeretnénk, akkor kb. 30 centi átmérőjű körré, ha a klasszik változatot, akkor a sütőbe való nagy tepsi méretére – a lapokat, és 170 fokos sütőben kb. 8 perc alatt megsütjük. Ne égessük meg!
4. Befejezzük a krémet: a vajat habosra keverjük a porcukorral, és kanalanként hozzákeverjük grízes masszát.
5. Jöhet az összeállítás: az alsó lapon elkenjük a massza felét. Jöhet a második lap, arra a lekvár. Harmadik lap, massza másik fele, negyedik lap – erre pedig a csokimáz, ami úgy készül, hogy a porcukrot elkeverjük 2-3 ek forró vízzel hozzáadjuk a kakaóport, az olvasztott vajat, és keverjük, keverjük. Ha túl sűrű a máz, egy kevés vizet adhatunk még hozzá, ha híg, akkor kakaóport.
Az alábbi képet az egyik kávézó vendége küldte ezzel a szöveggel: “Én kóstoltam, KÖSZÖNÖM! Nagyon finom volt!”
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez úgy lehet, hogy a mama szakácskönyvében margarin szerepel a receptben, és mindig azt használták az utóbbi x évben. Emlékszem rá, hogy tizenegy-két éves lehettem, amikor a Liga margarin megjelent. Milyen finomnak találtuk mi ezt akkor! (A vaj talán drága volt, és az otthoni disznóölésből származó zsírt használtuk, még a süteményekbe is). Azóta volt már propaganda a margarin mellett (szívbarát), és sokszor már az ember azt se tudja, mit gondoljon. Ki amit megszokott, azt szereti.
Felvetődik továbbá a tejfehérje allergiások kérdése. Nekik mivel süssön az ember? Kókuszkrém, kókuszzsír?
Ez így igaz, hogy a vaj és a tejszín sokkoal-sokkal finomabb. De csatlakozok az elöttem szólóhoz, sajnos mióta a 2 éves fiam tejfehérje érzékeny muszáj voltam átállni margarinra.
Igen, azt mindig meg szoktam jegyezni, hogy egyetlen esetben látom indokoltnak a margarin használatát, ha valakinél nem jöhet szóba a tej. Azonban érdemes utánaolvasni, egyre több kutatás támasztja alá, hogy a növényi zsiradékok – akármennyire is szívbarátnak állítják be – pontosan a szív- és érrendszeri betegségek előidézői, mert lerakódnak az érfalon. Inkább a kókuszzsírt ajánlják, az extraszűz olívaolajat, az állati zsírokat – milyen vicces a világ… Én is zsírt használok, kacsát, libát, mangalicát. Bizonyos sütik tésztájába is.
Kedves Móni!
Ez főzős csokimáz, vagy hidegen készül?
A receptet köszi, a tortásítás pedig mekkora ötlet…! A hétvégén el is készítem, szülinapra. 🙂
Anyukám mindent vajjal sütött. A hétvégi bevásárlásnál mindig beleesett a kosárba egy plusz csomag vaj, azzal a felkiáltással, hátha sütünk valamit.
Egyetemista voltam, mikor felfedeztem, hogy a margarin egyáltalán létezik. 10 forint volt egy 25 dkg-os kocka, mikor 1500 forintból éltem egy hónapban. Attól kezdve ez ment.
2000-es évek eleje, Stahl Judit főzőműsorában mindenhez vajat használ. Kipróbálom. Szíven üt a különbség. Azóta csak ezt, és terjesztem is.
Sokaknak ez az “aha”-élmény még nem érkezett el. Sajnos.
A tésztába nem szoktál tenni semmi ‘lazitót’? gondolok itt sütőporra vagy szodabikarbonátra… megsütném és ez az egyik gond, ami visszatart 🙂
De jó, hogy észrevetted! Javítom, kell bele szódabikarbóna.