Nyaralásunk harmadik napjára már magától értetődő volt, hogy a gyerekek reggel felkelnek, lerongyolnak a tengerhez, és akkor mi végre… megosztozunk az üresen maradt helyeken, és két órát alszunk anélkül, hogy a szűkös hely miatt újra és újra felébrednénk.
S hogy mit csináltak a gyerekek, amíg mi az igazak álmát aludtuk?
Bálint edzett.
Aztán töprengett az élet nagy kérdésein.
A többiek is ezt tették, edzés nélkül, aztán elmentek kávézni. A kempingben szuper kis kávézó volt, nagyon jó arcok voltak a felszolgálók, és kiváló kávét főztek. Hát ide mentünk reggelenként, a gyerekek előbb, mi egy kicsit később. Ezen a napon csatlakoztak hozzánk a barátaink, akik a tervezett vasárnap helyett csak kedden tudtak elindulni – de megérkeztek. Az ő kisfiuk, Bátor látható még az enyéim mellett.
Ja, és egy ilyen klafa lakóautóval jöttek. Mondtam is emberemnek, ha megöregszünk, vegyünk egy ilyet, aztán csak utazgassunk mindenfelé. Két embernek kényelmes. Többnek nem, szerintem. Minden van benne, mint egy mini lakásban.
Bátor egyébként nagy rajongója Nórinak, igaz, ez fordítva is így van.
Ezen a napon is hallgattunk a szívünkre, nem rohantunk sehova: élveztük a vizet, a napsütést, és az a kempingen belül is bőséggel megtalálható volt. Úgymint tenger:
Illetve a medencéknél:
Ez itt az aquafitness óra.
Az aquafitness zaját a lakókocsiból is hallottam félálomban, ahogy a lány – kissé képzavaros módon spanyolul- folyton azt kiabálta a mikrofonjába, hogy vamoooos!
Kibicek
Mondtam a gyerekeknek, hogy rólam fürdőruhás képet minimum ilyen távolságból lehet készíteni.
Ó igen, és ilyen volt a nyugágyból felfelé…
Pont alkalmas lenne valami roppant okos idézet elhelyezésére a kék felület, nem?
Az ebédet ezúttal én készítettem, tésztát főztem, naná, meg jó kis magyaros lecsót. Csak hogy mindenki örüljön.
Úgy éreztem, innentől kezdve tudnék igazán kikapcsolódni. Pedig sajnos, a következő nap reggelén csomagolnunk kellett, rapid nyaralásunk végéhez közeledtünk. Igaz, a hazaútra mindenféle látnivalók megtekintését akartuk beiktatni, majd a következő részben elmesélem, mi lett belőle.
Annyit előre elmondok, hogy Trieszt gyönyörű. És nincs is messze.
Folyt. köv.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: