Amint eddig elmeséltem – a most bekapcsolódók kedvéért ismétlem csak -, Olaszországban töltöttük augusztus utolsó napjait, na meg szeptember elsejét. Elmondtam utazásunk körülményeit, majd érkezésünk órái, illetve első éjszakánk tapasztalatait osztottam meg. Első teljes napunkra velencei kirándulást irányoztunk elő.
Nos, Portofelicéből, a kempingünkből kocsival jó hosszú lett volna az út, ráadásul Velencében valahol kint le kell parkolni, jó drágán, majd hajóval bemenni a városba. Úgyhogy azt a megoldást választottuk, hogy elautóztunk a Punta Sabbioni nevű kikötőbe 45 perc alatt, ott letettük a kocsit (7 euróért egész napra), majd áthajóztunk Velencébe – a hajó a Szent Márk térnél tesz ki. A jegyek is kábé ennyibe (7 EUR) kerülnek személyenként.
Nagyon vicces, egyébként, hogy amint odaérkeztünk kikötőhöz, feltűnt a jegypénztár, és csodálkoztunk, hogy ilyen kicsi, meg hogy maga a hajó is az. Visszafelé derült ki, hogy a “rendes” kikötő kicsit odébb van, ez egy maszek hajó, de tulajdonképpen nem drágább, mint a menetrend szerinti járat. Ja, és ami még fontos: ez a hajóút 25 perc. Tehát nettó 1 óra 10 perc alatt értünk Portofelicéből az áhított célpontba.
Úgy döntöttünk, hogy nem állunk be órákig a NAGY nevezetességek előtt kanyargó sorokba, ennélfogva semmilyen kötelező elemet nem teljesítettünk: nem néztük meg a Dózse-palotát belülről, sem a bazilikát, viszont rengeteget csatangoltunk a kanyargós, szűk utcákon.
Tudtátok, hogy Velence 118 kis szigetre épült? Ezért van ugye víz az utcákon, és ebből csinálnak hatalmas bizniszt a gondolások. Amint az utcákat összekötő egyik kis hídon mentünk át, és alattunk épp elhaladt egy gondola – roppant kínos, egyébként, a sok turista fotózza a gondolázó párokat, akár akarják, akár nem -, és én megszólaltam: te jó ég, ez mennyire giccses – a férjemből a megkönnyebbülés nagy sóhaja szakadt ki: de jó, egész délelőtt azon izgultam, hogy gondolázni kell… Nem, erre nem vágytam, őszintén mondom. Viszont pont ezért a Sóhajok hídja alatt sem haladtunk át, sőt, nem is tudtam, hogy az a Dózse-palotát és a börtönt köti össze, így csak a palota meglátogatásakor tekinthető meg közelről. Na meg gondolával, alulról.
Nagy élmény volt az utcák, terek felfedezése, aztán valami megfizethető éttermet kerestünk – egy take away tésztázónál kötöttünk ki, de inkább nem akarok beszélni róla. A Tripadvisor értékelése alapján választottuk ki, mint árban megfizethető, és jó helyet, hát, én ilyen ízetlen tésztákat még sehol sem ettem.
És ha már a Sóhajok hídja kimaradt, a Rialto nem. A város legrégebbi hídja, fehér márványból épült.
És ez is. A szórólap arra figyelmeztet, hogy légyszi, turisták, tiszteljétek már annyira Velencét, hogy nem szórjátok tele szeméttel…
Sokan hagynak emlékül lakatot a hidakon – a legtöbb előre gravírozva van: monogramok, évszámok… Szerelmesek szokása, hogy odalakatolják a nevükkel/monogramjukkal ellátott lakatot, a kulcsot a csatornába dobják, mintegy az örökké tartó szerelem jelképéül.
Aztán jönnek a jómunkásemberek, és a hidak épsége okán levagdossák a folyton újratermő lakatokat… Reméljük, azért a szerelmek túlélik ezt…
Közben kávéztunk, én pedig árgus szemekkel figyeltem, hol találok sütizős helyet, hogy szemügyre vehessek néhány igazi olasz tortát inspiráció gyanánt – de nem találtam ilyet! Fagyizók voltak, illetve, ahol sütit lehetett találni, az inkább croissant volt, meg linzer, de olyan tortákat, amilyenekben én is utazom, nem láttam.
Úgy 6 órát tölthettünk a városban, amikor egyszer csak mindenki elfáradt. Visszaballagtunk a kikötőbe.
Áthajóztunk vissza, Punta Sabbioniba, és ekkor jöttünk rá, hogy a normál tömegközlekedésben közlekedő hajók sokkal nagyobbak, mint amivel idefelé jöttünk. Azzal mentünk vissza.
Kocsiba ültünk, és jól elfáradva visszatértünk bázisunkra, a kempingbe.
Még nem volt vége a napnak: valamit vacsoráznunk kellett.
Folyt. köv.
Ha valaki Velencébe tervez utat, ITT van egy jó kis oldal, ahonnan felkészülhet.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
