Amint eddig elmeséltem – a most bekapcsolódók kedvéért ismétlem csak -, Olaszországban töltöttük augusztus utolsó napjait, na meg szeptember elsejét. Elmondtam utazásunk körülményeit, majd érkezésünk órái, illetve első éjszakánk tapasztalatait osztottam meg. Első teljes napunkra velencei kirándulást irányoztunk elő.
Nem tudom, a velem egykorúak hogy vannak vele, én bevallom: ifjú koromban szerettem a Dolly Roll együttes számait. És amikor a Flipper Öcsi azt énekelte, hogy “Velence, Róma, Firenze, Pisa, Nápoly, Verona” akkor elképzeltem, hogy ezeket a városokat egyszer végigjárom. Hát most Velence abszolválva van. A többit bizony még be kell pótolni.
Nos, Portofelicéből, a kempingünkből kocsival jó hosszú lett volna az út, ráadásul Velencében valahol kint le kell parkolni, jó drágán, majd hajóval bemenni a városba. Úgyhogy azt a megoldást választottuk, hogy elautóztunk a Punta Sabbioni nevű kikötőbe 45 perc alatt, ott letettük a kocsit (7 euróért egész napra), majd áthajóztunk Velencébe – a hajó a Szent Márk térnél tesz ki. A jegyek is kábé ennyibe (7 EUR) kerülnek személyenként.
Nagyon vicces, egyébként, hogy amint odaérkeztünk kikötőhöz, feltűnt a jegypénztár, és csodálkoztunk, hogy ilyen kicsi, meg hogy maga a hajó is az. Visszafelé derült ki, hogy a “rendes” kikötő kicsit odébb van, ez egy maszek hajó, de tulajdonképpen nem drágább, mint a menetrend szerinti járat. Ja, és ami még fontos: ez a hajóút 25 perc. Tehát nettó 1 óra 10 perc alatt értünk Portofelicéből az áhított célpontba.
A jegypénztár
A várakozó hely, amit nagyképűen terminálnak hívtak
Ez pedig a hajónk.
Fáradtan, de várakozva.
Zsófi vigyáz a kalapjára
A távolban már Velence
Megérkeztünk
Őt nem lehet lefotózni, csak vele együtt szabad fényképezkedni, persze pénzért.
Úgy döntöttünk, hogy nem állunk be órákig a NAGY nevezetességek előtt kanyargó sorokba, ennélfogva semmilyen kötelező elemet nem teljesítettünk: nem néztük meg a Dózse-palotát belülről, sem a bazilikát, viszont rengeteget csatangoltunk a kanyargós, szűk utcákon.
A gondolázás 130 euróba kerül, és én egyik gondolást sem hallottam énekelni…
Tudtátok, hogy Velence 118 kis szigetre épült? Ezért van ugye víz az utcákon, és ebből csinálnak hatalmas bizniszt a gondolások. Amint az utcákat összekötő egyik kis hídon mentünk át, és alattunk épp elhaladt egy gondola – roppant kínos, egyébként, a sok turista fotózza a gondolázó párokat, akár akarják, akár nem -, és én megszólaltam: te jó ég, ez mennyire giccses – a férjemből a megkönnyebbülés nagy sóhaja szakadt ki: de jó, egész délelőtt azon izgultam, hogy gondolázni kell… Nem, erre nem vágytam, őszintén mondom. Viszont pont ezért a Sóhajok hídja alatt sem haladtunk át, sőt, nem is tudtam, hogy az a Dózse-palotát és a börtönt köti össze, így csak a palota meglátogatásakor tekinthető meg közelről. Na meg gondolával, alulról. 
Nagy élmény volt az utcák, terek felfedezése, aztán valami megfizethető éttermet kerestünk – egy take away tésztázónál kötöttünk ki, de inkább nem akarok beszélni róla. A Tripadvisor értékelése alapján választottuk ki, mint árban megfizethető, és jó helyet, hát, én ilyen ízetlen tésztákat még sehol sem ettem. 
És ha már a Sóhajok hídja kimaradt, a Rialto nem. A város legrégebbi hídja, fehér márványból épült.
Bence a hidat fényképezi
A hídról lenézve ezt látjuk az egyik oldalon
Ez is a híd alatt látható
És ez is. A szórólap arra figyelmeztet, hogy légyszi, turisták, tiszteljétek már annyira Velencét, hogy nem szórjátok tele szeméttel…
Így néztünk ki mi az egyik hídon.
Sokan hagynak emlékül lakatot a hidakon – a legtöbb előre gravírozva van: monogramok, évszámok… Szerelmesek szokása, hogy odalakatolják a nevükkel/monogramjukkal ellátott lakatot, a kulcsot a csatornába dobják, mintegy az örökké tartó szerelem jelképéül.
Így tett Marilyn és Michael is.
Aztán jönnek a jómunkásemberek, és a hidak épsége okán levagdossák a folyton újratermő lakatokat… Reméljük, azért a szerelmek túlélik ezt…
Olyan szívesen becsengettem volna… nagyon tetszettek nekem ezek a csengők.
Neki fizettünk. Jópofa volt.
Kilátás egy másik nagy hídról, a Ponte dell’Accademiáról.
Ez meg az egyik Vaporetto-megállóból.
Közben kávéztunk, én pedig árgus szemekkel figyeltem, hol találok sütizős helyet, hogy szemügyre vehessek néhány igazi olasz tortát inspiráció gyanánt – de nem találtam ilyet! Fagyizók voltak, illetve, ahol sütit lehetett találni, az inkább croissant volt, meg linzer, de olyan tortákat, amilyenekben én is utazom, nem láttam.
Akárhol ittunk nyaralásunk alatt kávét, mindenhol nagyon jó volt. Itt is.
Úgy 6 órát tölthettünk a városban, amikor egyszer csak mindenki elfáradt. Visszaballagtunk a kikötőbe.
A kikötőbe épp egy ilyen nagy hajót vontattak be.
Áthajóztunk vissza, Punta Sabbioniba, és ekkor jöttünk rá, hogy a normál tömegközlekedésben közlekedő hajók sokkal nagyobbak, mint amivel idefelé jöttünk. Azzal mentünk vissza.
Kocsiba ültünk, és jól elfáradva visszatértünk bázisunkra, a kempingbe.
Még nem volt vége a napnak: valamit vacsoráznunk kellett.
Folyt. köv.
Ha valaki Velencébe tervez utat, ITT van egy jó kis oldal, ahonnan felkészülhet.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Sajnálom,hogy 6 órai velencei tartózkodás után ilyen véleményt írt a közösségi oldalra.Én sokszor-kb.-20-25 alkalommal jártam Velencében és minden utam alkalmával a város mindig más-más arcát mutatta meg !Én nem a Dolly Roll “ajánlásával” indulok el a nagyvilágba,hanem igyekszem felkészülni a célország kultúrájából az ott élő emberek szokásaiból és minden egyéb szükséges tudnivalókról!Ezt a módszert ajánlom Önnek is és higgyje el sokkal több szépet fog találni a meglátogatott helyeken! Tisztelettel…..Fejes János
Kedves János! Ne sajnáljon! 6 órába nem lehet, és nem is kell beleszuszakolni mindent, és reményeim szerint én is visszatérek még Velencébe, amikor lesz alkalmam pótolni a súlyos mulasztásokat. Sajnálom, hogy nem érti az iróniát, már ami a Dolly Rollt illeti.