A Királyné szoknyáján

A minap egy hétköznap tartott kis esküvőre vittem tortákat ide a közelünkbe, Hegymagasra, avagy a Szent György hegyre, amiről már meséltem. Most új helyszínre, a Bencze Birtokra kellett szállítanom. Nos, azt hittem, Hegymagas legszebb pontját már láttam, de rájöttem, hogy nem. Most már el sem tudom dönteni, melyik a legszebb pontja.

A bejárat.

Behajtottam a birtokra, leparkoltam, ahol tudtam, ám kiderült, hogy az esküvő a kétszáz méterrel feljebb fekvő házban lesz, ahova eljuthatok a) kocsival a falun keresztül, kanyargós, földes utakon, b) felgyalogolva a szőlősorok között.

Az a kis Renault Kangoo hűtőautó a miénk, ott parkoltam.

Szóval, leparkoltam, a fenti képen láthatjátok, és megmutatom, mi volt a hátam mögött, azaz minek vágtam neki két tortával:

Az a fehér ház volt a cél, ott a hegy előtt.

Nem szépítem, kissé lihegtem, mire felértem, ám a teraszon örömmel üdvözölt a vőlegény, aki kijelentette: megérkezett a torta is és az anyakönyvvezető is, úgyhogy kezdhetünk! Hívta is telefonon aráját, aki a szomszéd házban készülődött, hogy itt az idő.

Elhelyeztem a tortákat a hűtőben, sok boldogságot kívántam, majd elindultam vissza a szőlősorok között.

Mont Blanc és mascarponés málnás naked cake – utóbbi tetejére a menyasszony applikált még valamiféle díszt, ezért maradt üresen.

Éppen leértem, amikor konstatáltam, hogy lányos zavaromban ládáimat a pincében hagytam. Visszabaktattam hát a szőlősorok között. Épp időben, még a menyasszony előtt érkeztem meg, felkaptam a két rekeszt, ismét elköszöntem, és visszafordulva épp elcsíptem a pillanatot, amikor a vőlegény az ő jövendőbelije elé sietett.Leballagtam a teraszról, hallottam, hogy megszólal a bevonuló zene: a Rocky című film zenéje. Elhajítottam a ládáimat, és vad fényképezésbe kezdtem.

Ez pont a gyűrűzködés pillanata, de csak nagyon kinagyítva látszik.

Ez a kilátás egy része.

Ezt a sort jártam meg kétszer oda, kétszer vissza.

Annyira magával ragadott a táj szépsége, hogy úgy döntöttem, megfogadom saját tanácsomat, és néhány órát nyaralok, ha már így alakult. Átmentem tehát kedvenc településemre, a szemközt fekvő Szigligetre. Autóztam a faluban, és úgy döntöttem, nem a szokásos kedvenc helyeimet látogatom meg – azaz a várat és a Várkávézót -, hanem új helyekre merészkedem. Aztán egyszer csak egy parkolóhoz érkeztem. Hát itt látványosság van! – örültem meg, és a táblához igyekeztem. Kiderült, hogy a Királyné szoknyáján állok. Így hívják a hegyet. És van itt egy várrom is, amiről eddig még sosem hallottam.

A várrom története a következő: “az öregek úgy tartják, valamikor régen, egy idős somogyi úr várat akart építeni a Királyné szoknyájára. Minden reggel átevezett a túlsó partról Szigligetre. Egész nap építkezett, csak napnyugtakor fejezte be a munkát. Beszállt csónakjába, és a holdfényben csillámló vízen minden este hazatért megpihenni. Másnap mikor újra jött, már az öbölben észrevette, hogy az előző nap felépített falak leomlottak. Ez így ment jó hosszú ideig. Míg egyik reggel, amikor megint azt látta, hogy a kastélya összedőlt, és a pénze is elfogyott, a munkától fáradtan felkiáltott: “Ó vár, ó vár, te engem kifosztottál!” És elkeseredve visszaevezett a túlpartra. Azután már nem látták többet dolgozni a hegy tetején. Bár mondtak olyat is, hogy még pár napig szemlélte ladikjából a leomlott falakat, de az Óvár sohasem épült már fel.”

A Bakonyerdő Zrt. azonban felhúzott ide egy klassz kis kilátót, úgyhogy ez a látvány tárul az ember szeme elé.

Egy “hajó” orrába érkezünk meg a kilátó tetején.

Az ott a Badacsony.

Ez a várrom egyik viszonylagosan helyreállított fala.

Igazi kikapcsolódás volt. De azért lecsúszott utána egy fagyi a Várkávézóban...

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)