Bogyó, a kutyánk beteg lett. Élete elmúlt négy és fél évében ilyen tartósan nem tapasztaltunk nála ekkora fokú kedvetlenséget, elhúzódott mindenkitől, búsan vakarózott, úgyhogy kihívtuk az állatorvost.
A dokink csúcs.
Amint megtudtuk, általános tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bárhol azonnal otthon érzi magát, így aztán meg sem lepődtem, második látogatása alkalmával, amikor a kis cukrászüzemembe is benézett (közvetlenül a lakás mellett helyezkedik el), keresett magának némi maradék piskótát, majd körbejárta a munkaasztalon a különböző krémeket, és mint egy minőségellenőr, a számára szimpatikusakat megkóstolgatta.
Most is jött azonnal, hogy hívtam, megnézte a jószágot, megállapította, hogy a lábán levő seb gyulladt, és attól lázas – így kapott egy injekciót, amitől aztán jobban is lett. Kijött a doki másnap megint, leellenőrizte Bogyó állapotát, és ő is konstatálta, hogy valóban, a seb sokkal szebb, a kutya kedélyállapota sokkal jobb. Kicsit beszélgettünk még, épp kísértem ki a dokit, amikor megállapítottam, hogy a futtában levetett munkaruhám alatt a pólóm valahogy csokis lett, de egy jó nagy foltban. Na, mondom neki, olyan vagyok, mint egy malac, hát hogy nézek ki. Mire a doki:
– Tudja, Mónikám, hogy van az a mondás; ki mivel bánik, azzal kenődik. Hát én ma történetesen marhákat oltottam. Most mit mondjak magának… inkább lettem volna csokis.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Bocs, de a csokis pólóról beugrott az egyik kedvenc viccem, melyben az idősebb házaspár hölgytagja malackodja össze magát evés közben.
– Nahát, úgy nézek ki, mint egy disznó!
– Valóban, Drágám, és még le is etted magad…
Ez jó…:))