Nagy Sándor, az első tortakirály

Ki hitte volna, hogy ilyen is van – június elseje a torták világnapja. Szívből remélem, hogy ti, kedves olvasók, megünnepeltétek, vagy ha nem, hát jövőre legalább egy szelet elfogyasztásával megemlékeztek e jeles eseményről.

S hogy mióta sütünk mi, emberek tortát? Erre a szokásos válasszal felelhetünk: már az ókori görögök is… És valóban: történészek azt állítják, az első tortát a híres szuzai menyegzőn szolgálták fel, amely Nagy Sándor ötlete volt: hogy a népek keveredését elősegítse, tízezer harcosát házasította össze ugyanennyi elrabolt perzsa nővel, s hogy jó példával járjon elöl, ő maga feleségül vette Sztateriát, a perzsa király lányát. Ezen a tömeges lagzin szolgáltak fel finom, rétegesen rakott tortákat: gabonából, mandulából, dióból és szárított gyümölcsdarabkák keverékéből készültek, a hozzávalókat a méz fogta össze. A középen elhelyezett töltelékben is mézes krém tartotta egyben az ánizsos kecsketúrót. A tetejét mézbe mártott rózsaszirmokkal díszítették, és fehér, hántolt mandulából rakták ki rajta az ünnepekhez tartozó mágikus jeleket.
Azóta eltelt több, mint 2300 év, s a torta világkarriert futott be, bár összetevőit tekintve jelentős változáson ment keresztül. Ánizsos kecsketúrót például igen ritkán teszünk bele.

A szúzai menyegző. Forrás: wikipédia

Mióta van gyertya a tortán?
A gyertyákról szintén a görögök tehetnek, akik a gyerekek születésnapi ünnepségén mindig áldoztak Artemisznek egy szelet, vagy akár egy egész tortát. A görögök abban bíztak, hogy a gyertya füstje elviszi a gyerekek egészségéért mondott imáikat az istennőhöz.
Később a gyertya az élet lángját, illetve éveink ellobbanó idejét is szimbolizálta, ami aztán babonák és szokások egész sorát eredményezte a gyertya elfújásának módjaira nézve. Ilyen volt például, hogy az ünnepelt lehetőleg egyszerre fújja el az összes gyertyát, de ha ez nem sikerül neki, akkor legalább határozottan oltsa el a lángokat, hogy bizonyítsa: kézben tartja az élete idejét, nem engedi elhatalmasodni az életén a sors szeszélyes játékait.
A középkori Európában különböző tárgyakat sütöttek a torta tésztájába, pl. pénzérméket, gyűrűket, gyűszűket vagy feliratos papírdarabkákat. Főként Angliában volt divatban, hogy aki pénzérmét talál, annak gazdagságot jósoltak, aki pedig gyűszűt, azt azzal riogatták, hogy sosem megy férjhez, egész életében a varrásból kell majd eltartania magát. Az egyéb, varázslási szokások alapján a tortákba időnként fiú- vagy lány nevekkel ellátott papírdarabkákat tettek, hogy a szerencsés szeletmajszoló örülhessen, ha a véletlen is neki osztotta ki, akit szeret. A legnagyobb riadalmat az okozta, ha az elkészítése közben elejtették a süteményt, mert az balszerencsét jelentett az ünnepelt következő évére – ha nem lett volna elég az a baj, hogy oda a torta.

Fotó egy 1934-es újságból. Nálunk akkor újdonság volt a gyertya a tortán.

A torta mint képzőművészeti alkotás
Egyre népszerűbbek az úgynevezett dizájn torták, amelyek inkább képzőművészeti alkotások, mintsem lenyűgöző gasztronómiai élményt nyújtó édességek. A dizájntorták egyik emblematikus készítője Buddy Valastro, aki egy New York-i olasz cukrászdinasztiába született. A Cake Boss – magyarul: Tortakirály – elnevezésű realityműsorával világhírnevet szerző cukrász hatalmas családjával igazgatja a sütibirodalmat, amelynek most már milliós rajongótábora van. Buddy kora gyermekkorától fogva édesapja mellett dolgozott a cukrászdában, tőle sajátított el mindent, és azt is megtanulta, hogy semmi nem lehetetlen. Éppen ezért soha sem mond nemet egyetlen vevőnek sem, és hiszi, hogy bármilyen tortát meg tud építeni, legyen az igény akár óriáskerék, egy hatalmas aligátor, vagy Transformers-figura, élethű akvárium.