Megint meglehetősen dolgos hétvégén vagyok túl, egymás után két napra is jutott esküvő. Az egyik egy kedves ifjú rokoné volt, akinek még én ajánlottam fel látatlanban, hogy elkészítem az esküvői tortájukat ajándékba. A másik esküvősök meg már rég lefoglalták az időpontot nálam, és csak később derült ki, hogy a rokon-esküvő is ezen a hétvégén lesz, szerencsére nem egy napon, az egyik pénteken, a másik szombaton.
Hát, mit mondjak, nem unatkoztunk.
A kisebb tortára vonatkozóan az volt az ifjú pár kérése, hogy csokis legyen, ugyanakkor kívülről fehér. Ezt nem olyan egyszerű kivitelezni, mert a kakaós piskóta folyton felszínre akar törni apró morzsák formájában, de végül legyőztük.
Na, hát az ilyen helyzetek elkerülése végett azt mondom, az emeletes torta szintjei legyenek ugyanolyanok, és akkor mindenki boldog lesz.
Ellenben a lenti képen látható tortánál nem probléma, ha az egyik vendég ilyet, a másik olyat kér, mert probléma nélkül vágható bármelyik. Jó, elismerem, az állvány nem passzol teljesen a torta stílusához, de azzal főzünk, ami van.
A lagziban egyébként nagyon jópofa dolgokat láttam, például, még az unatkozókra is gondoltak, és egy sarokban könyveket kínáltak olvasásra. Nagyon komoly válogatást.
Aztán, volt ott egy rajzolt fa, mellette festékek, és egy kedves kérés, hogy a lagzi résztvevői ujjlenyomatukkal tanúsítsák, hogy Ancsa és Viktor ezen a napon házasságot kötött.
Ötletek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
