Tavaly október óta játszották a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban Efrájim Kishon: A házasságlevél című darabját. Egy alkalommal a keszthelyi színházban is vendégszerepeltek a darabbal, de nagy szomorúságomra nem kaptunk már rá jegyet. A múltkori színházi csalódásom után azonban elhatároztam, hogy megnézem. Úgyhogy május elején elkezdtem jegyet vadászni.
A színház weboldalán már csak két időpont volt ehhez a darabhoz, ezek közül az egyik nem nyilvános előadás volt, valami cég lefoglalta az egészet. Maradt a másik, június 3. A pénztárosnő, akit felhívtam, kerek perec közölte velem, hogy esélytelen. Októberben kellett volna megnézni.
Na, az ilyen helyzetekben kerekedik felül bennem a csakazértis, és felhívtam két ismerősömet, akikről feltételeztem, hogy ha valakik, hát ők tudnak jegyet szerezni az előadásra. Közben egy időre el is feledkeztem az egészről, mert hát az élet zajlott tovább, szervezni kezdtük a bisztró klubos vacsorát, kiderült az időpontja is, június 3, péntek, 19 óra.
Aztán június elsején a két ismerős közül hívott az egyik: van jegy. Kettő. Kell? Kell hát – mondtam. Oké. Június 3, péntek, 19 óra. A nevedre el lesz téve a jegy.
Miután letette a telefont, tudatosult bennem, hogy pont üti egymást a két esemény. Na most mit tegyünk? A vacsoráról késsünk el, vagy mondjuk le az előadást? Mindkettő ciki, de melyik a gázabb? Felhívtam a jegyszerző ismerőst, mi lenne, ha nem mennénk, mert hát vacsora van – erre rendkívül szomorú hangon közölte, hogy ő ezekért a jegyekért nagyot küzdött, sőt, már ki is fizette, nemcsak nekünk, még hat másik embernek, most meg sorban mondják vissza, hogy mégsem jó az időpont… Akkor ezt nem tehetjük – állapítottuk meg, és döntöttünk emberemmel: elmegyünk a színházba, utána bekapcsolódunk a vacsorába.
Elmentünk.
Nem bántuk meg, sőt.
Pontosan olyan darab volt, amit a szerző művei ismeretében képzeltem: könnyed, szórakoztató, kikapcsoló. Nem hánykódtam álmatlanul éjszakákon át, hogy megfejtsem, miről is szól az egész, ellenben rengeteget nevettünk.
A történet dióhéjban: Daniel Borozovszki és Sifra huszonöt éve élnek házasságban egy tel-avivi tömbházban. Lányuk, Ajala az esküvőjére készül, melyhez már csak egyetlen okirat, a szülők házasságlevele hiányzik. Fontos lenne az okmány, mert a férjjelölt, Robert Knoll édesanyja – igazi jiddise máme – ragaszkodik a formaságokhoz. A házasságlevél azonban nincs meg – megoldás lehet, ha a szülők hamar összeházasodnak. Azonban a feleség, Sifra elgondolkodik azon: vajon akarja ő ezt az egészet? Tényleg kell egy érzéketlen, tuskó férj, akiből az évek során minden finomság elszállt? Úgyhogy Sifra habozik, és közben váratlanul betoppan Buki, a traktoros fiú, és ekkor már látjuk, hogy itt Robert Knoll nem fog labdába rúgni… A helyzetet még megkeveri kissé az időnként felbukkanó pletykás szomszédasszony, Jaffa.
Nem bonyolult történet, viszont rengeteg komikus szituáció, klassz alakítások – bár az embernek az az érzése, ha Besenczi Árpád ott van, már nagy baj nem lehet. És mi, mint Zalaegerszegre látogató keszthelyiek, egy pillanatra úgy érezzük, valami családi összejövetelre jöttünk: az egyik jelenetben ugyanis Besenczi Árpád előbukkan a fürdőszobának nevezett ajtó mögül, kezében egy igazi kisbabával.
– Nahát, nézzétek, én meg találtam a fürdőszobában egy gyereket! – és átsétál vele a színpadon, miközben leesik a nézőknek, hogy ez a művész úr gyereke, és most megmutatja az ő közönségének. Dörgő taps, a meglepetés és felismerés hangjai, és Besenczi úgy viszi ki a díszletből a babát, mintha maga Efrájim Kishon írta volna bele a jelenetbe.
De bármily könnyed is a darab, azért persze tanulság mégis van: ne felejtsük el kimondani, hogy szeretlek, és hát igen, bármilyen elcsépelt is, de minden nőnek jólesik néha egy-egy csokor virág.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: