Ha politikus lennék, egyik hangulatjavító intézkedésem az lenne, hogy valahogy kijárnám azt, hogy minden otthonba kerülhessen egy öntöttvas edény valami extra kedvezménnyel.
Én is egy barternek köszönhetően jutottam hozzá: nemrég kértek tőlem cikkeket a takarítással kapcsolatban, és cserébe vásárlási utalványt kaptam az egyik lakberendezési áruházba. El is m
Nos, hazahoztam, a család megcsodálta, bár a többség szkeptikusan nézte, hogy egy új edény csupán, mi ebben a különleges? Aztán másnap elkezdtem főzni benne, és azóta nem bírok leállni.
Hogy értsétek, mekkora dolog ez, be kell vallanom valamit: amióta cukrászkodom, és főleg ilyenkor, amikor indul és tart a szezon, alig van időm főzni. Azt már el sem mondom, időnként hogyan oldom meg a család élelmezését, vagy hát, jobb híján, hogyan oldják meg ők maguk. Mindegyik gyerekem tud minimum különböző tojásételeket, továbbá palacsintát sütni, időnként rá is szorulnak erre a tudásukra, lévén, hogy nem ritkán én hajnali fél öttől késő estig dolgozom, amikor nem, akkor pedig hellyel-közzel bepótolom az elmulasztott alvásórákat. De ami a lényeg: az öntöttvas edény új korszakot nyitott az itthoni élelmezésben. Ugyanis öröm benne főzni; eddig többnyire egytálételeket készítettem, ezeknél az a technika, hogy az ember elkezdi a tűzhelyen – hagymát lepirít, szalonnát beledob, húst fehéredésig süt, felönt – majd fogja, lefedi az edényt, és 150 fokos sütőbe teszi, ahol egy jó óra alatt csodák történnek az edény belsejében. A végeredmény rendkívül ízes, szaftos étel, ami után mindenki csak sóhajtozik, hogy az én drága feleségem/anyám a legjobb szakácsnő a világon mégiscsak.
Készítettem az edényben rakott húst (lecsós szelet-szerűséget), chilis babot, csirkemell rizottót, rizst, rántott húst, és nem győzök betelni a – minden egyes esetben – a végeredménnyel: sokkal finomabb, jó szaftos ételek, és nem kell ott állni mellette, kevergetni. Alább az látható, hogy a kissé kilopfolt, sózott-borsozott sertéscomb-szeleteket rétegeztem paprikával, paradicsommal, hagymával, dobtam rá pár rozmaring ágat, fokhagymagerezdet, majd lefedtem, és másfél órára beküldtem a 150 fokos sütőbe.
Ez lett belőle.
Lépésről lépésre egyébként így készül:
2. Rádobom a darált húst (az enyém marha-sertés vegyesen), és fehéredésig kevergetem. Ilyenkor szoktam még beletenni vékony csíkokra vágott, vagy reszelt zellert és sárgarépát, de amikor hámozni akartam őket, akkor vettem észre, hogy már nem valami frissek, finoman szólva. Hát ezért most ebből az ételből kimaradtak.
3. Felöntöm paradicsomlével darabolt hámozott paradicsom-konzervvel, fűszerezem: fokhagyma, lestyán, kakukkfű, bazsalikom.
4. Lefedem, és mehet a sütőbe 150 fokon bő egy órára.
5. Azért tésztát se felejtsünk el főzni hozzá.
Gyertek a Facebookra is!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
