Mindig izgulok, amikor esküvői tortát rendelnek tőlem. Mert az nem olyan, mint egy szülinapi, ami lesz jövőre is, ha idén annyira nem találtuk el a színét, sebaj, a következőre rendelnek mástól, vagy megpróbálom újra én, ki tudja – esküvő nem lesz jövőre megint. Már jó esetben.
Mert egyik részről megvannak az igények, elképzelések – aminek én maximálisan próbálok megfelelni, de mi van, ha nem sikerül? Szóval, nagy stressz ez nekem. Egy darabig nem is vállaltam menyasszonyi tortákat épp ezért, aztán egyszer valaki rábeszélt, hogy neki nagyon egyszerű kell, rögtön utána valaki másnak pont ugyanolyan tetszett, és innentől egyre bátrabb lettem – mert a visszajelzések határozottan bátorítóak voltak.
Az a legnehezebb egyébként, amikor a menyasszony fotóval érkezik, hogy ugyanilyet szeretne. Sokkal jobban szeretem, amikor megbeszéljük az ízeket, a stílust, és a többit rám bízzák – ilyen is többször volt, ezek a nekem való keretek, szabadabban tudok bennük mozogni; persze az kell hozzá, hogy a pár bízzon bennem, hogy nem valami szörnyűséggel fogok előállni. Ha pedig bíznak bennem, az nagyon megtisztelő, és nagy dolog.
Nemrég találtam egy weboldalt, ahova összegyűjtik a világ legrondább tortáit – köztük egy csomó olyat, ami esküvőre készült. Hát ezeket nézegettem, elég tanulságos.
Ezekről nem tudjuk, hogy valamiféle minta alapján születtek-e, vagy saját kútfőből, de magukért beszélnek…
Hogy viselnétek – vagy viseltétek volna -, ha a lagzitok csúcspontján egy ilyen enyhén szólva nem túl jól sikerült tortát kellene vagy kellett volna felszeletelni?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nekem az utolsó kifejezetten tetszik. Nem is tudom statikailag mi tartja össze, zseniális.
Egyébként nekem nem volt esküvői tortám, mert ezt az egész felhajtást feleslegesnek éreztem. Menyasszonyi ruhára vágytam csak, amit természetesen én varrtam. Ha tortám lett volna akkor a kevesebb több elv alapján, és leginkább az íz érdekelt volna. Ha pedig lagzim lett volna, akkor tuti, hogy én is élvezni akartam volna a bulit, így ha beállítottak volna egy ilyen szörnyeteggel, akkor biztosan jót röhögtem volna.
Az utolsó valóban nem illik így ebbe a sorba:) Én is néztem, hogy vajon hány rúdra lehetnek felfűzve.