Ti mit tesztek, ha egyszer kipróbáltok egy receptet, és az nem sikerül? Nem kísérleteztek többet, vagy csakazértis addig dolgoztok vele, amíg egyszer csak olyan nem lesz, amilyennek lennie kell?
Nos, velem ez is, az is megtörténik. Legkitartóbb a macaronnal voltam, nem tudnám összeszámolni, mennyi kudarcot éltem át vele, de addig-addig gyűrtem a projektet, amíg végre egészen komoly tudás birtokába jutottam. Már ha mondhatok ilyesmit.
A cannolival meg az a helyzet, hogy úgy másfél éve megpróbáltam, és nem lett jó. Hiába nyújtogattam sodrófával a tésztát, egyszerűen nem. Sülés közben gusztustalanul vastagra húzódott össze, majdnem sírtam, mert a végeredmény elkeserített.
Viszont nemrég láttam egy videót, amelyben a hölgyike tésztagéppel nyújtotta ki a tésztát. Hogy ez nekem nem jutott eszembe!!! – csaptam a homlokomra, mert hát tésztagépem nekem is van, úgyhogy újra elérkezett az idő, hogy megpróbálkozzam ezzel az egyébként híres szicíliai édességgel. És győztem!
Hozzávalók a tésztához (kb. 20-22 darabhoz)
30 dkg liszt
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 tojás
4 ek Marsala (helyettesíthető édes vörösborral)
1 tk kakaópor
csipet só
1 tojásfehérje a tészta kenéséhez
A hozzávalókból tésztát gyúrunk: a száraz hozzávalókat egy tálba mérjük, beledobjuk a vajat, és a két tenyerünk között addig morzsolgatjuk, amíg a vaj és a lisztes elegy el nem keveredik. Ezután mehet hozzá a többi anyag, és összedolgozzuk. Ne ijedjünk meg, ha ragacsos a tészta, tegyük hűtőbe egy órára, és pont jó lesz. Ilyesmi. Ekkor jöhet a tésztagépes manőver, tépjünk ökölnyi gombócokat a tésztából, lisztezzük meg, és engedjük át a gépen, 1-es fokozatról indulva, 5-ös fokozatig. Az a megfelelő vastagság (vagy inkább vékonyság).
Ha megvan a tésztacsíkunk, szaggassunk belőle 10 cm átmérőjű köröket egy fánkszaggatóval.
Aztán a köröket tekerjük rá a habroló formára, és tojásfehérjével ragasszuk össze az összeérő részeket.
Melegítsünk zsírt egy edényben, én kókuszzsírban sütöttem, sertészsír is jó (meg persze az olaj is, de én a zsírban sütést preferálom). Amikor forró, dobjuk bele a rolókat, és folyamatosan forgassuk őket, hogy egyenletesen süljenek.
Amikor megsültek, papírtörlővel borított tálra szedjük ki. Amint hűlnek, ki lehet szedni belőlük a formákat.
A kész tésztákat hempergessük meg porcukorban, és jöhet a töltés!
Ekkora mennyiséghez kell:
4 dl tejszín
50 dkg ricotta
4 ek cukor
5 dkg reszelt étcsoki
10 dkg kandírozott gyümölcs vegyesen, apróra vágva
Verjük habosra a tejszínt a cukorral, majd keverjük bele a ricottát, és jöhet a többi hozzávaló. Tegyük nejlon habzsákba a tölteléket, én a rolóformát tettem bele idomcső gyanánt, mert ezzel jó hosszan végigértem a kis tésztákon.
Ha betöltöttük a kis tésztáinkat, díszítsük kétoldalt színes kandírozott gyümölcsdarabokkal.
Nagyon durván finom!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szia!
Ha megengetsz egy megjegyzést…
Tény hogy a cannoli egy kísérletezős dolog.
Több mint egy éve fejlesztgetjük, hétről hétre. Nyújtsd vékonyabbra a tésztát hogy egy levegős lukacsos ostyát kapj , krémesítsd a ricottát, és adj hozzá narancsvirágvizet is! Mi így készítjük 🙂
Üdv.:Gnocchi furgon
Köszi a tippet! Ki fogom próbálni. 🙂