Meggyőződésem, hogy óriási hiba, ha a gyerekek nem végeznek otthon házimunkát. Sőt, az is, ha jutalom, pláne pénz jár a segítésért. A gyerekeknek meg kell tanulniuk azt, hogy nem szállóvendégek all-inclusive kiszolgálással, hanem részei az otthonnak, jogokkal és kötelezettségekkel.
Kötelezettség például, hogy a lakásunkat/házunkat közösen tartjuk rendben.
Azok a fiatalok, akik kiveszik részüket a házimunkából, egyrészt tisztában lesznek azzal, hogy az anya nem bejárónő, megtanulják az ok és következmény elvét (szétszórtad, hát összeszeded), hamar beletanulnak a csapatmunkába, gyakorlatot szereznek olyan tevékenységekben, amely egész életük során jól jön majd (sőt, majdani házastársuk is örülni fog, hogy értenek hozzá), érezni fogják, hogy értékes dolgot tesznek, és ez az önértékelésüket javítja. Én például rendkívül hálás vagyok, hogy vacsora után nem mindig én mosogatok, sőt. Sokszor nem én…
Azért ez nem a legőszintébb mosolya.
Na jó, ezt meg kicsit eltúlozta.
Ami a honorálást illeti, úgy gondolom, hogy alapvető feladatok elvégzéséért elhibázott dolog”fizetséget” adni. Mert ők nem valamiféle szívességet tesznek – és ez kéne, hogy rögzüljön -, hanem a közös cél érdekében veszik ki a részüket a tennivalókból. Ha ahhoz szoktatjuk őket, hogy bármiféle munkáért pénz jár, akkor egy darabig megteszik a pénzért cserébe, később már azért sem. Az extra feladatok elvégzését, amikor valaki olyasmit vállal el, ami nem lenne feladata, nos, azt úgy gondolom, lehet jutalmazni, sőt, előre meg is lehet állapodni az ellentételezésben.
Fontos, hogy a gyerekek életkoruknak megfelelő feladatokat kapjanak; már a 2-3 évesek is tudnak segíteni, sőt, szívesen meg is teszik: porszívóznak, port törölnek, mosogatógépből pakolnak (persze segítséggel, bár ők még azok, akik ragaszkodnak hozzá, hogy _egyedül_). Az óvodások megteríthetik az asztalt, nagyjából rendben tudják tartani a szobájukat, az iskolások be tudják pakolni a mosógépet, ki tudnak teregetni, kisállatot tudnak gondozni (főleg, ha ők akarták annyira), és így tovább. Soha ne törjük le bennük a lelkesedést, az úgy 10-13 éves kor körül úgyis lelohad – akkor keressünk számukra új kihívásokat, olyanokat, amelyek a nagyoknak valók.
Ti hogyan osztjátok be a házimunkát?
Mi ez a Minden napra valami jót???
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Szia!
Érdekelne, hogyan fogtál hozzá ehhez az egész folyamathoz 🙂 Az én kisfiam most 3, szeretném átadni neki ezt a szemléletet… jelenleg invitálom, aztán ha van kedve, segít. de hogyan vezetted be ezeket az apróbb “saját” feladatokat, amikért már ők maguk voltak felelősek? mármint ha mégsem mindig csinálta meg, akkor mi lett? ovis korra gondolok.
Nem lehet egyformán ösztönözni mindenkit, azt én is tapasztaltam. Játékosan provokáld, pl.: fogadjunk hogy három perc alatt én rakok el több játékot! Meg ilyesmik:) Vess be ilyen trükköket, ha mondjuk versenyezni szeret, Hát akkor legyen verseny:)