Mivel még sosem készítettem szusit, egy kedves ismerősöm felajánlotta, megmutatja, hogy kell. Úgyhogy ma szusi-partit rendeztünk este hattól, jöttek hárman, meg mi voltunk hárman (akik a családból részt vettünk a “programon”). És amellett, hogy remek szusit készítettünk – erről is írok majd -, amíg a rizsre vártunk, hogy megfőjön és kihűljön, játszani kezdtünk. Azzal a Dobble nevű játékkal, amiről korábban már meséltem.
Nos, azt kell mondanom, jó program a szusikészítés, oké, de amikor elkezdtünk játszani, mindenkiből előbújt a gyerek, nevettünk, kiabáltunk, vicceltünk, szóval, felszabadultan szórakoztunk.
Az jutott eszembe, hogy ha netezés és gombnyomkodós játékok helyett mondjuk hetente egyszer az emberek meghívnának magukhoz másokat és társasoznának, rengeteg feszültséget levezetnének, kapcsolatokat építenének, és nem elidegenednének egymástól. Persze, tudom, ezt sokan megteszik, vannak jól működő baráti társaságok, de sokkal többeknek kellene. Ma már nem ritka, hogy közvetlen szomszédok nem ismerik egymást, hogy egymás mellett élő emberek párhuzamosan magányosak, félnek a kapcsolatteremtéstől, pedig lehet, hogy mindössze egy kis kezdő lépésre lenne szükség a változáshoz. Mondjuk, átadni egy meghívót: “szeretettel várunk benneteket a szombat esti szusi-partira :)”
Egyébként, a szusihoz tényleg hívjatok vendégeket, fél kiló rizsből annyi lesz, hogy csak na.
Mi ez a Minden napra valami jót???
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: