Írhatnék kapitális közhelyeket, hogy az élet ilyen meg olyan, gyors, meg elrepül, ami persze igaz is, de szerintem inkább az a baj, hogy időről időre, észrevétlenül belesavanyodunk, -keseredünk a hétköznapokba. Ki hogyan. Küzdünk – legtöbben legalábbis – a megélhetésért, az előrébb jutásért, a gyerekeink jövőjéért – és elfáradunk. És olyankor nem vesszük észre a szépet sokszor még akkor sem, ha épp szembejön velünk.
Elhatároztam: minden napra keresek valami jót. Szépet. Vagy vicceset. Sőt, erre kérlek benneteket is.
Megfelelünk különböző elvárásoknak – európai vagyok, magyar vagyok, nő vagyok, hívő vagyok, feleség vagyok, anya vagyok, vállalkozó vagyok: milyennek is kell lennem? Komolynak, felelősségteljesnek, összeszedettnek, gondoskodónak, bátornak, megfontoltnak, előrelátónak?
Próbáljunk meg kilépni egy kicsit az elvárások gyűrűjéből. Miért csak ötéves korig nem ciki az utcán énekelni? Miért ne lehetne viccelődni, komolytalankodni, bohóckodni – nyilvánosan?
Első feladat: keresd meg a benned lakozó gyereket, és amikor felszínre tör, örökítsd meg a pillanatot.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
