Békés ünnepek

Az idei karácsonyunk fantasztikusra sikerült, mondom ezt most határozottan, hogy már csak pár óra van hátra belőle. Alig volt benne idegeskedés és kapkodás, talán jövőre már ki tudjuk küszöbölni azokat az érzékeny pontokat is, amelyek az idei évben okoztak némi súrlódást.

Nagyon tetszett például, amit az egyik blogon olvastam: ők a tágabb családdal valamikor késő ősszel “kihúzzák egymást”, azaz mindenkinek lesz egy valakije, akitől majd ajándékot kap. Az a valaki igyekszik megtudakolni, mire vágyik az illető, és azt a bizonyos ajándékot beszerezni karácsonyra. Így nincs csalódás, és rohangálás sincs, hogy a Manyi néninek még nem vettem semmit, jó ég, mi lesz, mert a Manyi néninek is megvan a maga “angyalkája”, akitől majd ajándékot kap.

Nekem ez szimpatikus, szerintem sok családban válhat az ötlet a nyugalom forrásává.

Nálunk az történt, hogy a nagyszülők pénzt adtak, mindenkire jutott egy bizonyos összeg, aminek egy részét egy közösen megejtett nagybevásárlás során költöttük el: mindenki választhatott, amit akart. A maradékból vettünk pár meglepetést, mert azért mégis, illetve hagytunk a közös karácsonyi programra némi fedezetet: 25-én ugyanis étteremben ebédeltünk, aztán a zalakarosi fürdőben ejtőztünk egész délután. 26-án jött a család, méghozzá sokan, összesen 18-an voltunk, de mindenki hozott ezt-azt, így annyi ennivaló gyűlt össze, hogy a tartalékba bepácolt négy kiló csirkemellhez még hozzá sem nyúltunk.

Amit szeretnék megmutatni: vettem két társasjátékot, ami kiváló választásnak bizonyult, és remekül szórakoztunk. Az egyik a Sztorikocka.

Nos, én a neten rendeltem a játékot, és azt hittem, ez egy átlag társasjáték méretű doboz, ehhez képest alig találtam meg a csomag alján, lehet, ha játékboltban látom, meg sem veszem. De pont ez az előnye: kicsi, így bárhová magunkkal vihetjük. Mi is elvittük az étterembe, ahol ebédeltünk, és nagyon moderálnunk kellett magunkat, mert már-már vinnyogva nevetve csúsztunk be az asztal alá, miközben egymásnak pisszegtünk, hogy azért a többi vendéget mégse zavarjuk – pedig csak az időt akartuk elütni, amíg az ételre várunk.

Úgy játszottuk, hogy kiraktuk az asztal közepére az összes kockát, amelyek minden oldalán valamiféle ábra van. Az első játékos felemelte az egyik kockát, és az alján levő ábrát beleszőtte egy általa elkezdett történetbe, amit úgy indított, hogy “egyszer volt, hol nem volt”. Pár mondatot mondott, majd a következő játékos emelt fel egy kockát, és szintén az alján levő ábrát szőtte bele a történet folytatásába. Így alakult a sztori pár mondatonként újabb és újabb fordulatokat véve, sok-sok vicces elemmel bővítve.

A másik játék a Dobble. Szintén előnye, hogy kicsi, autóban is játszhatják a gyerekek, addig sem okoskütyüt nyomkodnak.

A legegyszerűbb játékmódot választottuk:
Mindenki kap egy kártyát, amit a képekkel felfelé (tehát nem úgy, mint a kártyajátékoknál) maga elé tesz. Középre tesszük a maradék kártyákat, szintén a színes képekkel felfelé. Indul a játék: mindenki vizsgálja a saját kártyáját, és a középre tett csomag tetején levőt, és ha felfedezi, mi a közös ábra a két kártyán azt hangosan kimondja, és elveszi a felső kártyát, a maga kártyájára teszi. Így megy a játék addig, amíg el nem fogy a pakli – akinél több kártya van, az nyer. Nagyon vicces, hatalmas ordítások és nevetések kísérik.

Játszhatják ketten…

…vagy akár heten is. Igaz, ez már hatalmas hangzavarral jár.

Mi a kedvenc társasotok?

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)