Star Wars, csipsz és mille flódni

• maimoni
• 2015-12-20

Szombaton családilag moziba mentünk, pedig már sokszor megfogadtam, hogy többet nem megyek, mert mindig felhúzom magam a csipszzabáló, csámcsogó, zacskózörgető közönségen, elképesztő, hogy teljes két órán keresztül képesek csörömpölni és nyitott szájjal ropogtatni. Itthon szép nagy tévénk van, úgy tudunk moziélményhez jutni, hogy közben nem kell elviselni ezt az antikultúrát.

De most a Star Warsról volt szó, meg a gyerekekről: ők nagyon szerették volna ( a többség legalábbis) mielőbb abszolválni a legújabb rész megtekintését, ezért Bence már két hete foglalt hat jegyet a hévízi Fontana Filmszínházba. Próbáltam trenírozni magam, a héten többször is vásároltam tortillacsipszet, az még jobban ropog, mint a burgonya, és megkértem családtagjaimat, hogy este szíveskedjenek elfogyasztani minél közelebb hozzám.

Nem lettem immunis a ropogtatásra, és kezdtem felvetni, hogy felajánlanám a mozijegyemet a fiúk egyik barátjának, menjen helyettem ő. De leintettek, ez közös családi program. Kötelező.

Nehéz szívvel várakoztam a többiekkel együtt a kis mozi előterében;  nyugtalanul nézegettem a velünk együtt gyülekezők kezében a Chio Chipseket. Ajjaj. Felkészültek. El is futottam gyorsan az egyik közeli kávézóba, hogy egy kis idegnyugtató főzethez juttassam magam. A kiszolgálás kicsit lassú volt, így pont akkor értünk vissza Bencével és Zsófival, amikor már mindenki bent ült a teremben, és épp a mozi egyik dolgozója, de lehet, hogy főnöke szólott a közönséghez: a kópia egy helyen rossz, így mintegy három perc a filmből szlovák szinkronnal lesz hallható.

Kezdődött is a vetítés, feltettük a bejáratnál kapott 3D-s szemüvegeket, ekkor derült ki, hogy Bencéé nincs meg. Illetve, tudtuk, hogy ott van valahol, csak a sötét miatt, na meg a többiekre való tekintet okán nem álltunk neki keresgélni. Mondtam neki, menjen ki, kérjen a bácsitól egy másikat, amíg vége nem lesz, akkor megkeressük az elsőt, de szemüveg nélkül a film élvezhetetlen, hiszen  a kontúrok el vannak tolva, rendkívül zavarja a szemet.

Bence kiment, és pár perc múlva leforrázva jött vissza – nem kapott másik szemüveget. Hát akkor majd kérek én – futott el a harci ideg, aminek a cseppet sem halkan nyíló zacskók adtak már alapot addigra. Kimentem, és kérdőre vontam a szemüvegosztó bácsit, hogy komolyan gondolta, hogy a gyerek szemüveg nélkül nézze végig a filmet? Erre rendkívül felháborodva közölte, hogy 30 euró egy ilyen szemüveg, ma már ötöt összetörtek gyerekek, őneki elege van. Mondom erre, hogy oké, megértem, de a film szemüveg nélkül élvezhetetlen. A sötétben nem tudunk keresgélni. Vagy ad szemüveget, vagy hazamegyek, mert így nincs is értelme visszamennem. Miután becsszóra megígértem, hogy a végén beszolgáltatom az összes szemüveget, és ha a jelen pillanatban épp kallódó példány megsérült, akkor kifizetem, nagy dérrel-dúrral adott egy másikat. Visszatértem tehát a helyemre, és innentől megadtam magam a moziélménynek. Mindent beleértve.

A történetet nem minősítem, meg elmesélni sem akarom, de azzal nem árulok el nagy titkot, hogy ugye a nagy öregek is szerepelnek benne, azaz Harrison Ford, Carry Fisher és Mark Hamill. Nos, amikor Han újra találkozik Leiával, hát ott jött a kópiahiba. Úgyhogy szlovákul voltunk kénytelenek végighallgatni, mit mondtak egymásnak az egykori szerelmesek, aki tudja, árulja el, mert az a három perc, vagy inkább öt sajnos nem volt érthető. Na, gondoltam, ezt levonhatnánk a szemüveg árából. Ha nem lesz meg.  Mert az is ott motoszkált a fejemben folyton, hogy hova a túróba tűnhetett el, amikor beviharzottunk, még megvolt, és a leülés környékén nyelte el a föld. Vagy a szék.

Persze, a szék volt, ott lapult a kis piszok Bence székének a mélyében. Szerencsére nem ült rá, így nem sérült, büntetés nélkül kijöhettünk a moziból. Hazatérve azzal kellett szembesülnöm, hogy tévedésből egy adag süti az üzemben maradt, nem jöttek érte, de nem is hívtak miatta. Pont jól jött a fáradt társaságnak, és így végre teljes családom tesztelhette legújabb fejlesztésünket: a mille flódnit. Bezerics Dani barátom adta az ötletet, a kivitelezés rám várt, de a babérokat ő aratja le Télikert elnevezésű bisztrójában, amely a 30+-os korosztály menedéke. Szóval a süti a mille feuille és a flódni keresztezéséből született, és különleges kis darab lett. Ilyen:

Próbáljátok ki, ha a Télikert felé jártok. Klassz. Na persze, kicsit ropog.

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)